A vadgazdálkodási szakma most tíz évre szóló tervet készít elő magának. Azt, hogy mit szándékoznak ennyire hosszú távra szabályozni, Pintér István főosztályvezető-helyettestől, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vadászati illetékesétől kérdeztük.

- A vadgazdálkodási üzemtervek készítése esedékes most, az 1997-től hatályos törvény alapján. A viszonylag új törvény a vadászati jogot földtulajdonhoz köti, s előírja a vadgazdálkodási üzemterveket, az esedékes tízéves program tehát 2007-ben veszi kezdetét. Vagyis mostanában kell eldönteniük a tulajdonosoknak azt, hogy milyen vadászterületeket alakítsanak ki birtokaikon. Választhatnak, hogy saját maguk gyakorolják a vadászati jogot, avagy haszonbérbe adják. Ez utóbbi alternatíva esetén egyben tíz évre garantálják a bérlőnek a kiszámítható, biztonságos lehetőséget. Az üzemtervet a vadgazdálkodók készítik el, de a hosszú távú programot a hatóság engedélyezi - mondja Pintér István.

A hasonló fogalmak - földhaszonbérlet, illetve a vadászati jog haszonbérlete - rokonságban állnak egymással, de a vadászokét lehet szeretni is, mivel egyrészt jóval nagyobb földterületekre vonatkoznak, másrészt a tíz évre kötött egyezségek alapján a felek teljes biztonságban tudhatják gazdálkodásukat. A minisztériumi főosztályvezető-helyettes arányszámokkal sietett segítségünkre, elmondva, hogy a vadászterületek 28 százalékán a tulajdonosok maguk gyakorolják e jogaikat, s 72 százalék a haszonbérletes terület, melyekre rendszerint vadásztársaságok kötnek szerződést.

A 24 körzetben fenntartható vadállomány alsó és felső létszámhatárait a szakma tudományos és egyben nagyon is gyakorlatias modellek szerint tervezi meg, s hogy ne legyen vita, a teendőkről a miniszter intézkedik. A hatóság vadlelövési kvótákkal avatkozik be a folyamatokba.

- "Termel" a természet a vadászoknak, a tölténygyárosoknak, a vadhúst feldolgoztató, eladó kereskedelemnek?

- Inkább az a jó válasz, hogy országosan 400 millió forinttal csökkent a mezőgazdasági vadkár azért, mert a Dél-Dunántúlon megemeltük a kvótákat -magyarázza meg Pintér István. - Egy bizonyos vadlétszám fölött már a gazdálkodás veszteségessé válik, ugyanis nem lineárisan nőnek a költségek, hanem a környezet terhelése miatt exponenciálisan.

A szarvasbikáknak közel a felét persze a külföldiek ejtik el, a vadkanoknak pedig a kétharmadát. A minisztériumban az arányok mellé egy abszolút számot is elmondanak, azt, hogy évente körülbelül 26 ezer puskás ember érkezik más országokból.#page#

A vadgazdálkodás bevételének a 70 százaléka is exportból származik: a 15 milliárd forintot elérő éves árbevételből 6 milliárd forintot tesz ki a külföldi bérvadászok által fizetett vadlelövési díj. A hazai bérvadászok 2,5 milliárd forinttal gyarapítják a szakmai büdzsét. Lőtt- és élővadból ugyancsak 2,5 milliárd forint bevételt lehet elkönyvelni.

- Régebben csak külföldi bérvadászok lövöldözhettek, ma már szép számban vannak hazaiak is.

- Én azt tartom jónak, hogy minél több hazai vadász juthasson vadászati lehetőséghez - érvel Pintér István. - De ez az állapot még várat magára, mivel a költségek általában adottak és magasak, hiszen valakinek meg kell fizetni a vadtartás, a takarmányozás, a vadkár, a hivatásos vadászok bérének költségeit.

Az erdőgazdaságok már több mint egy évtizede profitorientált részvénytársaságok, s egyáltalán nem véletlen, hogy befektettek a vadgazdálkodásba, vendégházakat, infrastruktúrát építettek. Már legalább 30 százalékkal részesednek a honi vadgazdálkodás bevételéből annak ellenére, hogy vadászterületi részesedésük 10-11 százalék. Jellemzően az történik, aminek történnie illik: a gyengébb adottságú erdőket így hasznosítják jobban.

A hegy-, a dombvidéken a szarvas, a vaddisznó, a dám, a muflon a gyakori. Azért ez sem rossz, kivált, ha a piac nem is annyira közgazdasági eszközökkel, hanem szokásjogokkal szabályozódik. Az a külföldi vagy belföldi, aki szarvast akar lőni, a magyarországi erdőkben találja meg a puskavégre kapandó jószágot, s például nem nagyon hozza tűzbe az a lehetőség, hogy 100 kilométerrel arrébb remek medvekilövési esélyei lehetnének. Igaz ez fordítva is, persze. A piac ilyenformán önmagát hozza létre - nekünk. S ha nem kényelmesedik el az "iparág", akkor élni is tud ezzel a "tálcán kínált" lehetőséggel.

- A Forma-1-nél nem maga a pálya a komoly üzleti tényező, hanem az összes szolgáltatás, amelyik ráépül a versenyre. Vajon a vadászok ellenében a szállodások, a vendéglősök, a lőszergyártók, a terepjáró forgalmazók nyernek igazán?

- Sokkal inkább jellemző, hogy együtt jelenik meg a teljes kínálat, kezdve a vadásztatástól a vendégházi szálláson keresztül az étkeztetésig - magyarázza az ésszerűségi szempontokat az FVM főosztályvezető-helyettese. - Sőt, ahogyan erősödnek anyagilag a hazai vadászok, úgy erősödnek meg a háttéripar cégei, például a vadászruhák gyártói is.

Lőszerből sincs hiány a szakma szerint, csak éppen jó és olcsó hazai termékből keveset lehet vásárolni. A szaktárca is a szálláshelyek kínálatát véli fontos következménynek, mert azok munkahelyeket jelentenek a helyben élőnek. Az ország 3500 hivatásos vadásza mellett legalább 3500-an élnek meg abból, hogy ellátják a megszállni, étkezni is akaró vendégeket. Közvetve is sokaknak kenyérkereset a vadászat, hiszen eladhatják munkaerejüket hajtóként, fogatosként például.

A tíz-húsz évvel ezelőtti trend - a vadásztársaságok akkor még értékesítették a vadászati lehetőség felét, hogy fedezni tudják költségeiket - megváltozni látszik, a kicserélődött tagság képes és hajlandó megfizetni a költségeket. S már jelen vannak a piacon a vállalkozási alapon fejlesztő, invesztáló erdőgazdaságok, magáncégek is. A következő tíz évre készülő vadgazdálkodási üzemtervből pedig hamarosan az is kitetszik majd, hogy mely régebbi és mely új piaci szereplőkkel milyen üzleti jövőt lát és épít magának a vadászat.