Az eladósodást fedező és elrejtő, hosszú éveken át tartó, ipari léptékben űzött csalássorozatot megvalósító egymást követő görög kormányok nem sok esélyt hagytak a fél éve hivatalba lépett jelenlegi adminisztrációnak a kapituláció elkerülésére, az elmúlt hónapok eleve kudarcra ítélt globális könyörgő-kolduló road-show-ival az álomszerű menekülési lehetőségek is kimerültek.

A görög miniszterelnök tegnap bejelentette, hogy egy hetet "adnak" az EU-nak, hogy az megalkosson egy számukra elérhető, nyilván a piacinál nagyságrendekkel olcsóbb forrást kínáló finanszírozási facilitást, ha ez nem történik meg, akkor az IMF-hez fordulnak. Világos, hogy a jelentős áprilisi lejáratoknak már nem mernek nekimenni mentőöv nélkül, a mintegy 11 milliárd eurónyi áprilisi refinanszírozási kötelezettség és a folyó hiány a jelek szerint már túl sok ahhoz, hogy az ezekhez szükséges állampapír-aukciókat bevállalják, akár a görög bankoknak az Európai Központi Banktól kapott repo hitelekkel megtámogatott közreműködésével.

Az IMF-hez fordulás kényszerét még a napokban is tagadó görög kormány mai bejelentésében még mindig tetten érhető némi zsarolási szándék, határidőt azért szabtak meg, mert érzékelik a Németország és Franciaország, valamint az Európai  Központi Bank francia elnöke közötti feszültséget a görög válságot illetően. Franciaország szíve szerint létrehozná a görögök által kért európai mentőövet, Jean-Claude Trichet pedig körömszakadtáig védené a monetáris unió jelenlegi formáját, az a Németország azonban, amelyre az eurózóna stabilitásának egész terhe nehezedik, és amelytől a mentőakció finanszírozását várják, más úton indult el ezekben a hetekben.

Nem lesz európai mentőakció egyhamar

Az elmúlt hetek német megnyilatkozásai alapján egyértelmű, hogy ragaszkodnak a monetáris unió azon alapszabályához, mely szerint a monetáris politikai szuverenitásukat feladó, de fiskális politikai kompetenciájukat megőrző tagokat az tartja vissza a felelőtlen eladósodástól, hogy csődhelyzet esetén a zóna többi állama nem menti ki a felelőtlenül viselkedő tagot. Eltökéltnek látszanak abban a tekintetben is, hogy a monetáris unió követelményeinek eleget tenni nem tudó tagállamokat eltávolítják az eurózónából. Ez a szándék természetesen elsőként az akut válságban lévő Görögországot érinti.

Ami a várható forgatókönyvet illeti, a német álláspont szinte biztosan nem változik meg a következő egy hét során, nélküle nem lehet európai mentőakciót szervezni, így ha a görög kormány ezúttal tartja a szavát, akkor egy hét múlva az IMF-hez fordul segítségért, azaz a de facto csőd elkerülése érdekében feladja költségvetési szuverenitását. Elvileg elhúzhatnák ezt valamivel tovább is, de a jelek szerint nem akarják, a görög dráma ezen felvonásának itt lesz a vége.

Az IMF által minden bizonnyal kikényszerített súlyos megszorítások társadalmi, politikai következményei nehezen beláthatók, de biztosan könnyebben kontrollálható pályára terelik az eseményeket, mint egy formális csőd tenné. Görögországnak a monetáris unióból való kiebrudalása pedig nem néhány hetes vagy hónapos történet, ha sor is kerül erre, ez még elhúzódik egy darabig.

A piacokon egyelőre csak a görög eszközökön látszik a kormány "határidős kapitulációjának" hatása, az athéni tőzsde részvényindexe éppúgy szakad, mint ahogy a görög állampapírok hozama is megugrott.