Darvas Zsolt és Jean Pisani-Ferry emlékeztetnek arra, hogy az Európai Unió vezetői március elején lezajlott csúcstalálkozójukon elutasították a kelet-európai uniós országok együttes megsegítésére szolgáló pénzügyi alap (Gyurcsány egyenesen 180 milliárdot kért, de nem kapott) létrehozatalának tervét, azt hangoztatván, hogy minden egyes ország speciális eset. Ami a szerzők szerint valóban így van, de szerintük nem szabad elfeledkezni a regionális dimenziókról sem. Az, hogy az Európai Uniónak nincs valódi válasza a posztkommunista uniós országokban kialakult válságra, a szerzők szerint gazdasági és politikai kockázatokat egyaránt magában rejt. A piacok folyamatosan aggódnak emiatt, amit egyértelműen jelez, hogy az uniós csúcs után a Kelet-Európában leginkább elkötelezett Ausztriában jelentősen megemelkedett a szuverén adósságra köthető határidős biztosítási ügyletek (CDS) ára.
Államkötvény legyen fedezet
Azt vetik fel, hogy valutacsere megállapodások keretében a nem eurózóna-tagországok államkötvényeit is fogadják el a hitelek fedezeteként. (Ezt legutóbb Gyurcsány Ferenc is javasolta, de válaszra sem méltatták...) Emellett a nem-eurózóna uniós tagországoknak is ajánlják fel az euró újrafinanszírozási lehetőségeket. A szerzők szerint ezeket az intézkedésekkel átmenetileg a mostani rendkívüli körülmények közepette lehetne alkalmazni. Szerintük ezekkel a lépések kedvező piaci hatásokat váltanának ki.
Írásukat a szerzők azzal zárják, hogy felhívják a figyelmet: Európának nem szabad a koordináció hiányának hibájába esnie, mint azt az utóbbi időben nyilvánvalóan demonstrálta. Mint írják, eléggé kínos, hogy ha a Világbank elnöke hívja fel az Európai Unió felelősségére a figyelmet, az viszont már egyenesen fájdalmas, ha ugyanez a figyelmeztetés az ideges tőkepiacoktól érkezik.
