A kormányfő szeptemberben még úgy látta, a durva energiaárakat nem gazdasági folyamatok váltják ki, hanem egyértelműen a szankciók okozzák.
Így az energiaárak drasztikus növekedéséért nem a gazdaság, hanem a politika, egészen pontosan a brüsszeli politikai döntések a felelősek.
Az energia tekintetében Európának a legszűkebb keresztmetszetet a földgáz jelentette. Mára azonban a nyári pánikot követően az energiahordozó bőven a háború előtti áron kapható. Így értelemszerűen a szankciók egy fillért nem tudtak hozzátenni a jelenlegi tarifákhoz.
Orbán Viktor állításával ellentétben az áremelkedést a világjárványt követő gazdasági folyamatok eredményezték, vagyis az, hogy a pandémia után a világ ipara gőzerővel beindult. Egyrészt, hogy pótolják a korábbi évek lemaradását, másrészt, hogy kielégítsék a fogyasztók hihetetlenül megnőtt vásárlási kedvét a járvány után. Az ipar hatalmas lendülete vezetett részleges energiahiányhoz, ami aztán megemelte az árakat.
Természetesen az oroszok Ukrajna elleni agressziója is súlyos gondokat okozott Európának, hiszen a hatalmas orosz-ukrán piac részleges elveszítése a világ egyetlen gazdaságának sem tenne jót. Az unió azonban minden előzetes várakozással ellentétben olyan erősnek bizonyult, hogy ma már a számok nem vetítenek előre recessziót 2023-ra, ellenkezőleg 0,8-0,9 százalékos növekedéssel kalkulálnak a szakemberek.
Összefoglalva, se a lábon lövés gondolatát, se az energiaárak, ezen keresztül az infláció összekötését a szankciókkal nem igazolják azok a fránya számok. A problémát az energiaárak esetében a pandémia okozta, ami valóban inflációt gerjesztett és persze az orosz agresszió is sok kárt okozott. Ez utóbbi a legjobban a gabonaáraknál érhető tetten, hiszen Ukrajna egyfajta éléskamrája volt Európának és a világnak. Amíg az ukrán termés nem tudott kijutni a háború miatt az országból, addig égbe mentek a gabonaárak, amióta pedig újra megjelentek a piacon szomszédunk alapélelmiszerei, a magyar gazdák bizony eladási problémákkal küzdenek, annyira alacsonyak lettek a tarifák.
