Egyrészt egy ilyen komplex feladat végrehajtásához mindenképpen egy profi kell, aki minden ízében ismeri a szervezet működését, az ott dolgozók hozzáállását. Ha másért nem, mert az ország költségvetésének szinte teljes bevételi oldala az ő munkájuktól függ. Másrészt rendkívül kényes adatok birtokában van a NAV, melyek biztonsága és sérthetetlensége nemzeti kulcskérdés. Harmadrészt pedig érteni kell a fináncok lélektanát. A Horn-kormány idején Orbán Viktor szűk körben még azzal dicsekedett, hogy úgymond nagyon sok barátjuk van az adóhatóságnál. Értsd, sok korrupciós információhoz tudtak jutni. Ennek háttere pedig az volt, hogy az adóhatóság tisztességes embereit, akik heti 40 órában, egyszerű közalkalmazotti fizetésért dolgoztak nagyon irritálta, ha nyilvánvalóan törvénytelenül szerzett állami vagyonokat láttak magánzsebekbe vándorolni. Emlékezzünk, az első Orbán-kormány a Tocsik-botrány kirobbanását követően léphetett hivatalba. Akkor nagyon örültek az adóhatóság dolgozói a Fidesz győzelmének, mert abban bíztak a jövőben nem kell tétlenül nézniük a politikusok szabadrablását. Annál nagyobb volt a csalódásuk a második Orbán-kormány hivatalba lépését követően. Az külön fájdalmas volt számukra, amikor 2014-es törvényi változások miatt nehezebb lett a követelések életben tartása. Értsd a gazdasági bűncselekmények elévülési idejének 5 éve úgy szigorodott, hogy az a csavaros eszűeknek kedvezett. Ez az időintervallum pedig nagyon hasonlít ugye egy parlamenti ciklus hosszához. A valóság pedig az, hogy közpénzek és politikusok esetében talán nem is kellene egyáltalán elévülési idő, nemhogy úgy ügyeskedni, hogy sokkal nehezebb legyen egy-egy követelés idejének meghosszabbítása. Vagyis például lassan bottal ütheti a nyomát a nyomzóhatóság, ha utána szeretne menni például annak a 300 milliárd forintnak, ami a Covid-járvány miatt lélegeztetőgép beszerzésekre fordítódott.