A Kéknyelű ismertségének csökkenése elsősorban arra vezethető vissza, hogy 1945 után, a korábban elit borok kategóriájába tartozó fajtákat mellőzték a tömegpiacokról. 1986-ban az egyébként is hátrányosan kezelt fajta szinte teljesen "kifagyott" a Balaton-felvidéki területekről. Az ezt követő években fokozatosan eltűnt a piacról a Kéknyelűből készült bor. Ugyanakkor ebben az időben, több borászatban is hamisították e fajtát, más szőlőből, de kéknyelű címkével ellátott palackokat hoztak forgalomba.
A Kéknyelű újjászületése a rendszerváltás után kezdődött el, amikor badacsonyi szőlőtermelők elkezdték a fajta újratelepítését, jelenleg körülbelül 40 hektáron folyik a kéknyelű termesztése. A legnagyobb területen - mintegy 20 hektáron - a Varga Pincészet telepítette Kéknyelűt. "A Kéknyelűt kiemelten kezeljük, az a véleményünk, hogy hosszú távon az Olaszrizling és a Szürkebarát mellett ez lehet a Badacsonyi borvidék zászlósbora."- nyilatkozta Varga Péter a Varga Pincészet vezetője.
A Hungaricumnak számító fajtából, 300 ezernél is több palackot forgalmaznak a balatoni pincészetek.
A porzófajta hagyományosan Budai zöld, azonban az utóbbi években a badacsonyi FVM Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet által kifejlesztett Rózsakő fajtával telepítik a Kéknyelűt. "Porzófajtának minőségi és mennyiségi szempontból is a Kutatóintézet által nemesített Rózsakőfajta a legalkalmasabb. A hagyományos Budai Zöld fajta helyett Rózsakővel telepített Kéknyelű olyan évjáratokban, amikor a beporzás idején az időjárás nem megfelelő, akár 30 százalékkal is többet teremhet.
A beporzásban betöltött szerepe mellett a Rózsakő nagyon jól cukrosodó szőlőfajta, alkalmas a késői szüretelésre, kiváló minőségű természetes édességű bor készíthető belőle." - nyilatkozta Dr. Májer János a kutatóintézet vezetője. "A Rózsakő önmagában is kiválóan alkalmas savhangsúlyos, karakteres és ásványi ízekben gazdag bor készítésére, ezért a következő években 5-7 hektárnyi Rózsakő ültetvényt fogunk telepíteni." - avat be terveibe Varga Péter.
