A fővárosban az egyes ingatlantípusoknál külön-külön is megmutatkozik ez a folyamat: a paneleknél 4,6 százalék → 3,1 százalék, az egyéb lakásoknál 3,7 százalék → 2,9 százalék, míg a családi házaknál szintén érezhető csökkenés után jelenleg 4,6 százalék-os az átlagos alkuszint. Az utóbbi adat a házakkal kapcsolatos rezsi-aggodalmak erős megkopását is jelezheti, ugyanakkor nem jelent még általános „rehabilitációt”, mert ugyan a községekben is már nehezebb (8,5 százalék → 7,8 százalék) házakra alkudni, a nagy- és a kisebb városokban éppen ellenkező elmozdulást hozott a tél (8,3 százalék → 8,8 százalék, és 8 százalék → 9 százalék).
Az összképet értékelve Valkó Dávid úgy véli, hogy „ugyan kitörésről egyelőre nem beszélhetünk, de a december-februári eredményeket már tekinthetjük az organikus fejlődés jelének, ami alapja lehet egy óvatos lakáspiaci optimizmusnak”. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy nincs már ok – a nagyobb alkulehetőségekre várva – halogatni a vásárlást. Ugyanakkor az egyes tranzakciók azt is mutatják, hogy a jelenlegi piaci környezetben is lehet jelentős megtakarításokat elérni, ha eltökélten keresik az alku lehetőségét.
A téli hónapokban a legnagyobb arányú megtakarítást az a vásárló érte el, aki a Jászságban végül negyedáron jutott hozzá egy negyven esztendős, felújítandó kisvárosi családi házhoz. Az ő 6 milliós megtakarítását azonban többen is túlszárnyalták, legsikeresebben az a vevő, aki a főváros keleti határában 130 millióért vett egy mintegy húsz éves, kiváló állapotú házat, az árából közel 25 milliót lealkudva.
