Hazánk geotermikus adottságai révén a világ "gyógyvíznagyhatalmai", Japán, Olaszország, Izland és Franciaország közé tartozik. Magyarországon ugyanis több mint ötszáz ásvány- és gyógyvízforrást tartanak nyilván. Többségük az Alföld peremén, a középhegységeket szegélyező törésvonalak mentén fakad, illetve az Alföldön és a Dunántúlon kerül a felszínre mélyfúrásokkal. S Budapest a világ egyetlen nagyvárosa, ahol több mint száz termálforrás és -kút van. Ennek alapján közel harminc fürdő működik csak a fővárosban, a gyógyfürdők száma pedig több mint egy tucatnyi.
Az ország területén összesen 135 gyógyhatású termálvíz tör a felszínre. Az ismert gyógyfürdők száma 35-36, de a legelsők és legismertebbek - Hévíz, Harkány, Eger, Hajdúszoboszló - mellett mára több mint száz további fürdő létesült. Ezek nagy része azonban messze nem elégíti ki szolgáltatásaival a 21. század gyógyturizmusának igényeit. Vagyis az adottságok - az utóbbi évek tagadhatatlan fejlődése ellenére - távolról sincsenek kihasználva. Befektetői szemszögből fogalmazva: hasznosításuk még jelentős fejlesztési lehetőségeket rejt magában. Ráadásul a hagyományos gyógy- és termálturizmus új értelmezéssel, új tartalommal töltődött fel, és már nemcsak a külföldi, hanem elsősorban a hazai vendégek jelentenek biztos, folyamatosan növekvő fizetőképes keresletet az ágazat számára.
Az egészségturizmus
Miről is beszélünk? Az egészségturizmus összefoglaló néven tartalmaz minden, az egészséggel kapcsolatos utazási típust. Az alapvető motiváció az egészségi állapot javítása, illetve annak megőrzése, a betegségek megelőzése. Bár a szakirodalom szerint az egészségturizmust alkotó turisztikai termékek - a kínálat - igen hasonlók, keresleti oldalon a vendégek motivációja mégis különböző lehet. Ezáltal két ágat határozhatjuk meg: a gyógy- és a wellnessturizmust. A gyógyturizmust további részekre lehet bontani: betegségmegelőzésre, gyógyászatra és rehabilitációra.
A wellness az átfogóan értelmezett - mentális, fizikai, biológiai - egészség összhangjának megteremtését célozza; és inkább az életstílus megváltoztatásával kapcsolatos, mint egy-egy konkrét betegség gyógyításával. Négy alapelvre épül: rendszeres, de nem megerőltető testmozgásra, tudományos eredmények alapján összeállított egészséges táplálkozásra, a pszichés állapot javítására, valamint környezettudatosságra, amely a mindennapi élet területére kiterjedően foglalkozik a környezetkárosító anyagok felhasználásának és az életvitel módosításának a kérdéseivel.
És itt érdemes megismerkedni még egy fogalommal, ez pedig a spa. Több vélemény is létezik arról, hogy honnan ered. Egyesek szerint egy belga fürdőhelyről kapta a nevét, mások azt vallják, hogy a latin "Sanus per aqua" (vízből egészséget merít) mondat kezdőbetűiből tevődik össze. Német nyelvterületen a vízre alapozott szolgáltatásokat nyújtó spát gyakran inkább "Therme"-nek hívják. Észak-Európában - például Finnországban vagy Izlandon - meleg vizes (élmény-) fürdőt jelöl, míg Közép-Európában főképpen gyógyászati szolgáltatásokat kínáló (termál-) fürdővel kapcsolatban használják. Ugyanakkor az USA-ban vagy Ázsiában bármely olyan szolgáltató hívhatja magát spának, amely fizikai és/vagy mentális felfrissülést célzó szolgáltatásokat nyújt, akár termálvíz hiányában is. A hagyományos európai megközelítés alapján a spa tulajdonképpen egyet jelent a Magyarországon megtalálható gyógyfürdőkkel, ahol a víz gyógyhatásait felhasználva a vendégek fájdalmait, panaszait csökkentik, illetve szüntetik meg. #page#
S még egy kis fogalmi pontosítás: a föld mélyéből feltörő meleg vizet hasznosítja a termálfürdő és a ráépülő termálturizmus, míg a kellő mennyiségű és összetételű ásványi sókat tartalmazó gyógyhatású vizeket a gyógyfürdő és a ráépülő gyógyturizmus. De mind a kettőben rendelkezésre állnak a különböző gyógykezelések, amelyeket az odalátogató turisták vesznek igénybe.
Előnyök és nehézségek
Hazánkban a közel száz gyógyfürdő közül 13-at nyilvánítanak gyógyhelynek a gyógyászati értékeik, komplex gyógyturisztikai és számtalan egyéb turisztikai szolgáltatásaik alapján, tehát a megítélésnél számít a gyógyfürdő környezete, földrajzi elhelyezkedése is.
Az egészségturizmus több szempontból jobb befektetés, mint más turisztikai termékek. Például a szolgáltatások kúraszerűek, ezért a vendégek jellemzően hosszabb ideig tartózkodnak a gyógyhelyeken, mint máshol. A fajlagos költés a specializált szolgáltatások és eszközök, valamint az egészségturizmus magas élőmunkaigénye miatt magasabb, és különösen igaz ez a wellnessturizmusra. Kisebb a szezonalitás, hiszen az egészségturizmus szolgáltatásai általában függetlenek az időjárástól.#page#
A gyógyturizmus motivációs alapjai igen szilárdak, mert szinte mindenki potenciális fogyasztó, hiszen a biztonság, az egészség megőrzése vagy helyreállítása az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet. A fejlesztés során azonban azt is figyelembe kell venni, hogy jelentős a forrásszükséglet, mind az infrastruktúra specializáltsága, mind pedig a turizmus átlagánál képzettebb szakszemélyzet miatt, és az egészségszolgáltatók esetén mind az állandó, mind a változó költségek magasak.
S van még egy tényező, ami a gyógy-, illetve a termálfürdők terjedését befolyásolja: nevezetesen, hogy a termálvízkészletekre települő, egyre szaporodó fürdők fellendítik ugyan a turizmust, de a mértéktelen kitermelés csökkenti a felszín alatti vízkészleteinket, az elengedett vizek pedig szennyezik élővizeinket. Ezért igen szigorúan szabályozzák, hogy a fúrással fellelt új kutakból mennyi idő alatt és milyen célra engedélyezik a víz kiemelését.
Korlátozott tébétámogatás
Magyarországon a lakosság körében a legkedveltebbek az úgynevezett vegyes fürdők, ahol a gyógyvíz mellett van élményfürdő, hagyományos uszoda és egyebek. S a nemzetközi trendekkel ellentétesen a fürdőink nagy része félig vagy egészen szezonálisan működik. Vagyis ősztől tavaszig csak egy kisebb, zárt részük tart nyitva, majd a nyári hónapokban üzemelnek teljes egészében.
A legtöbb belföldi vendég egyébként elsősorban a pihenés, szórakozás céljával keresi fel a fürdőket, míg a külföldiek inkább a gyógyulás érdekében. Ezen változtatott pozitív irányban, hogy évente immár 350 ezren részesülnek a társadalombiztosítás által támogatott gyógyfürdőellátásban. Sőt 2005 júliusától a komplex kezelést nyújtó gyógyfürdők orvosai újra felírhatják a betegeknek a szolgáltatásokat, évente maximum kétszer, tizenöt alkalomra szóló kúrát. Ezt korábban csak a reumatológusok, a rehabilitációs szakorvosok és az ortopédorvosok tehették meg.
A Magyar Fürdőszövetség azonban kifogásolja, hogy 2003 ősze óta az Országos Egészségpénztár (OEP) támogatása változatlan összegű, holott a szakma mintegy 20 százalékos támogatásnövekedést tartana méltányosnak. Ráadásul az érvényben lévő tébéárak a fürdők önköltségi árainak csupán az 50-75 százalékát fedezik. A szövetség és az OEP között az egyeztetések még tartanak - jó fél éve már, hogy megkezdődtek -, és míg a társadalombiztosító új szolgáltatásokat venne fel a támogatott listára, a fürdők inkább a mostaniak árának a rendbetételét szeretnék elérni.
