A CEOWorld Magazine adatai szerint 2024-ben a világ 195 országából 73-ban volt UHC, ami azt eredményezte, hogy a világ lakosságának körülbelül 69 százaléka részesül valamilyen univerzális egészségügyi ellátásban.

Az Egyesült Államok az egyetlen fejlett ország, amely nem rendelkezik teljes egészségügyi ellátással minden állampolgára számára.

2022-ben a Census Bureau becslése szerint az amerikaiak mindössze 36,1 százalékának volt állami egészségbiztosítása. A magán egészségbiztosítással együtt a lakosság 65,6 százaléka jut egészségügyi ellátáshoz. Ez más tényekkel együtt oda vezetett, hogy az USA-ban a legmagasabb az egy főre jutó egészségügyi kiadások összege a világon.

A népegészségügyi lefedettség története

Németország volt az első ország, amely társadalombiztosítási rendszert hozott létre. Az 1883-ban indult program azzal kezdődött, hogy csak a kékgalléros munkásoknak biztosították ezt a lehetőséget, majd lassan kibővítették az érintettek körét.

Az első nemzetközi nyilatkozat, amely a megfelelő egészségügyi ellátás szükségességét támasztotta alá, az 1978-as Alma-Ata Nyilatkozata volt az 1978-as Nemzetközi Egészségügyi Alapellátási Konferencián. A konferencia célja az volt, hogy 2000-re elérjék a globális UHC-t.

Az 1986-os Ottawai Egészségfejlesztési Charta is megismételte az „Egészséget mindenkinek 2000-re” célt, ami végső soron több ország számára nyitotta meg az utat az UHC bevezetése előtt.