A centrumból elindult recesszió már szeptember 11-e előtt tovább terjedt a fejlődő-felemelkedő térségekbe, ahol a globális dekonjunktúrától függetlenül is súlyos válságok alakultak ki. A világgazdaság korábban nem tapasztalt bizonytalanságok és kockázatok közé került. A recesszió elhárításának, a közeli kilábalásnak feltétele a beruházási hajlam és a fogyasztói bizalom helyreállása. Ezt célozza az egyre erőteljesebb anticiklikus gazdaságpolitika, amelyet a megfékezett infláció, illetve Észak-Amerikában és Nyugat-Európában az államháztartás kedvező egyensúlyi helyzete megkönnyít. A kutatók az USA-ban az idei év egészében 1 százalék körüli GDP-bővülésre számítanak, súlyosan visszaeső beruházások és ipari termelés, valamint gyorsan növekvő munkanélküliség mellett. Az Európai Unió növekedési teljesítménye a tavalyinak csak a fele (1,7 százalék) lesz, ezen belül Németországé az 1 százalékot sem éri el. A világkereskedelem minimális mértékben bővülhet.

A javulás legkorábban 2002 második felében kezdődhet el , éves szinten azonban jövőre a konjunktúra az ideihez hasonlóan gyenge lesz: az USA-ban 1 százalék körüli, az EU-ban 1,6 százalékos (azon belül Németországban 0,7 százalékos) bővülés feltételezhető, Japánban a GDP tovább csökken. Az OECD-térségben a számottevő növekedés 2003-ig várat magára. A dollár/euró árfolyam a közeljövőben radikálisan nem változik meg; valószínű, hogy a nemzetközi olajárak nem fogják meghaladni a hordónkénti 25 dollárt (jóllehet a politikai-katonai bizonytalanságok miatt az árak szélsőséges változásait sem lehet kizárni); az infláció a fejlett országokban minden bizonnyal csökken.

A rendszerváltó országok a recessziós – vagy recesszió közeli – környezetben viszonylagos stabilitást mutatnak fel. Közülük a leggyorsabban a FÁK-országok gazdasága nő. Más országoknál csekélyebb mértékű világgazdasági betagolódásuk tompítja a nemzetközi dekonjunktúra kedvezőtlen hatásait, de nyersanyag- (olaj-)függő exportstruktúrájuk sebezhetővé teszi őket. A kelet-közép-európai országok többségének növekedése lelassult a 2000. évihez képest, közülük Lengyelország a stagnáláshoz közeli állapotban van. A kutatók ezekben az országokban 2002-ben általános – (Lengyelország kivételével) 3-4 százalék közötti, azaz mérsékelten gyors ütemű – növekedést prognosztizálnak. Gyorsan fejlődnek – romló külgazdasági pozíciók mellett – Délkelet-Európa országai.

A magyar gazdaság növekedési kilátásai az elmúlt hónapokban gyengültek. A gazdaság ez év első felében – ugyan mérséklődő tendenciával – még gyorsan növekedett (a GDP 4,2 százalékkal nőtt), a harmadik negyedévben azonban már csak 3,7 százalék volt a bővülés. A gazdaságnak a nyugati piacokra orientálódó – mindeddig rendkívül dinamikusan növekvő – szegmenseiben az év egészében jóformán folyamatos volt a lassulás. A harmadik negyedévben az ipari termelés gyakorlatilag stagnált. Erősen csökkent az export növekedési üteme. A beruházások, különösen a vállalati (feldolgozóipari) beruházások a várakozásoktól messze elmaradva nőnek. Az élénkítő gazdaságpolitika hozzájárul ugyan a belföldi kereslet növekedéséhez, (az állami beruházások révén) az építőipar dinamikus növekedéséhez, a fogyasztás bővüléséhez, de nem ellensúlyozza a külpiaci kereslet lanyhulását. A mérsékeltebb növekedés azonban hozzájárul ahhoz, hogy a külső egyensúlyi helyzet kedvezőbb a vártnál. Az infláció május óta enyhül.

A kutatók azt várják, hogy a hazai GDP az idén 3,8 százalékkal bővül (korábbi várakozásuk 4 százalék volt), a nettó reálkeresetek 5,3 százalékos emelkedése lehetővé teszi a magánfogyasztás 4,6 százalék körüli emelkedését, a beruházások – a korábban elképzeltnél jóval lassabban – 3,8 százalékkal bővülnek. Mind az áru- és szolgáltatás-export, mind az import növekedése lényegesen mérséklődik. Az ipari termelés 4-5 százalék körüli ütemben nőhet (tavaly 18 százalékot meghaladta a növekedés üteme). Az inflációs ráta éves átlagban a 2000. évi 9,8 százalék után 9,2 százalék lesz. A külkereskedelmi deficit 4 milliárd euróra, vagy annál valamivel kevesebbre, a folyó fizetési mérleg hiánya (amelyet az importnak az exportnál nagyobb mértékű lassulása és a szolgáltatások – elsősorban az idegenforgalom – kedvező alakulása is kedvezően befolyásol) 1,2 milliárdra rúghat.

A külső környezet javulására 2002 egészét tekintve még nem lehet számítani. A világgazdasági bizonytalanságok a hazai gazdaságra is kedvezőtlenül hatnak. A gazdaságpolitika irányzata egyelőre valószínűleg nem változik. A dezinfláció – ha a deflációs nemzetközi környezet fennmarad – folytatódhat. Ebben az esetben az év egészében a fogyasztói árak emelkedése nem kell hogy meghaladja az 5,5-6 százalék közötti rátát. A külső egyensúly a 2001. évi viszonylag kedvező helyzethez képest valamelyest romolhat; a kutatók azzal számolnak, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya 1,7 milliárd euró körül alakul. A magánfogyasztás az ideit megközelítő mértékben (4,3 százalék körül) nőhet, a beruházások az ideihez hasonló – igen mérsékeltnek tekinthető – ütemben (4 százalék) bővülhetnek. Tovább mérséklődő export- és importbővülés mellett mindennek alapján 3,6 százalékos GDP-növekedés prognosztizálható a jövő évre. Ez a mérsékelten gyors ütem is feltételezi, hogy az iparban a visszaesés véget ér, s a bruttó ipari termelés 5 százalékot megközelítő mértékben bővül.
> Lezárva: 2001. december 10.

Bővebben:
Nemzetközi gazdaság
Magyar gazdaság