Szankciók fojtják meg az ágazatot
A termelés felpörgetésének akadálya azonban mára kevéssé a biztonsági helyzet, mint inkább a nemzetközi szankciók. A háború kirobbanása előtt több nemzetközi vállalatnak, így a holland-angol Shellnek, a francia Totalnak, a kanadai Suncornak jelentős befektetései voltak az országban.
Sőt, ahogy Magyarország szerepvállalását latolgató elemzésünkben emlékeztettünk, a Mol horvát leányvállalatán, az Inán keresztül még 1998-ban, majd 2004-ben vásárolta be magát két szíriai gázmezőbe. Akkori árfolyamon majd egymilliárd dolláros befektetést követően 2006-ban megindult, 2011-re pedig csúcsra járt a termelés. Ez akkor napi 20,3 ezer hordót jelentett (összehasonlításképpen, ma ~32 ezer hordó a hazai kitermelés). A háború és a szankciók azonban 2012-ben véget vetetettek a jövedelmező – Hernádi Zsolt akkori nyilatkozata szerint havi 60 millió dollárt buktak – üzletnek. A gáz- és olajmezőket azóta hol a kormányerők, hol az Iszlám Állam, vagy más szervezetek uralják. Hogy visszatérhet még a Mol Szíriába, arról a cég elnök-vezérigazgatója a Mandineren elmondta, korai még a kérdésre választ adni.
Habár az új vezetés energiaügyi minisztere már megüzente, szívesen látják a külföldi befektetőket, aligha sieti el a visszatérést a többi nemzetközi vállalat sem, amíg nem rendeződik egyértelműen a biztonsági helyzet, illetve nem oldják fel a szankciókat.
Az sem világos, hogy a korábbi rezsimmel megkötött szerződések jogfolytonosak-e. Senki nem tudja, milyen állapotban van az infrastruktúra, mennyibe kerülne helyrehozni, és egyáltalán mi maradt a föld mélyén az elmúlt évek szabad rablása után.
