Ha az ingatlanszektor és az önkormányzati adósságok kettős válsága átterjedne a szélesebb pénzügyi rendszerre, Kína megindulhat a „japánosítás”, vagyis a súlyos adósságterhekkel, dezinflációs nyomással, valamint a fogyasztók és a vállalkozások kiadásainak és bizalmának visszaesésével jellemezhető, többéves gazdasági stagnálás felé. A központi kormányzat szintjén még mindig lenne lehetőség a tőkeáttétel növelésére a visszaesés ellensúlyozása céljából, de a részvénybefektetők számára egy ilyen medvepiaci forgatókönyv védekező pozícionálást tenne szükségessé. A közművek és az alapvető fogyasztási cikkek részvényei hatékonyabban tudnának dacolni a viharral. Ez a háttér kedvező lehet a kínai kötvényeszközök számára, és a Fidelity is fokozottan a durációt részesítené előnyben. Ugyanakkor egy ilyen visszaesés során a nemteljesítési kockázatok növekedése arra intene, hogy ragaszkodjunk a jó minőségű vállalati kötvényekhez.

A harmadik kínai forgatókönyv szerint a gazdaság erős reflációs időszakba lép. A három lehetőség közül ehhez rendeli a Fidelity a legkisebb, 10 százalékos valószínűséget. Ebben a verzióban Kína újra elővenné a régi gazdaságpolitikai kottáját, és a növekedést túlzott kormányzati beruházásokkal és az ingatlanpiaci boom újraélesztésével támogatná. A szakpolitikai döntéshozók már nem csak ciklikus enyhítő intézkedéseket vetnének be az ingatlanfejlesztők és a pénzszűkében lévő helyi önkormányzatok finanszírozási eszközeinek megtámogatására, amivel újabb hitelezési hullámot gerjesztenének az állami és a magánszektorban. Az infláció felgyorsulna, az üzleti és fogyasztói bizalom újraéledne. Az újabb ingatlanpiaci boom széles körű fellendülést indítana el az egész gazdaságban.