2021-ben 20 ezer fős csökkenés mellett 1 millió 844 ezer főt érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, ami a lakosság 19,3 százalékát jelentette. Ezen belül a relatív jövedelmi szegénységi arány 12,6-ről 12,2 százalékra csökkent, a súlyos anyagi és szociális deprivációban való érintettség 10,2 százalékon stagnált, a nagyon alacsony munkaintenzitás mutatója pedig 5,3-ről 4,9 százalékra mérséklődött az előző évhez képest.
2020-ban a legalacsonyabb arányban Csehországban (10,7 százalék), Szlovéniában (13,2 százalék), valamint Finnországban (14,2 százalék), a legmagasabb arányban pedig Romániában (34,4 százalék) Bulgáriában (31,7 százalék) és Görögországban (28,3 százalék) voltak kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának az emberek. Magyarország mutatója (19,4 százalék) az uniós átlagnál (21,7 százalék) kedvezőbb.
2022-ben az előző évhez viszonyítva az élettel és az anyagi helyzettel való elégedettség is növekedett. Az élettel való elégedettség átlagértéke 6,5-ről 6,9-re, míg az anyagi helyzettel való elégedettségé 5,6-ről 5,9-re emelkedett. Leginkább a személyes kapcsolatokkal elégedettek az emberek, 7,6-es átlagpontszámmal. E téren nincs számottevő különbség az egyes korosztályok között. A vizsgált négy mutató közül az anyagi helyzet áll az utolsó helyen, amelynek átlagpontszáma 5,9. Az életkor előrehaladtával az elégedettség általában csökken. Kivételt képez a szabadidő mennyisége, mellyel az idősebb korcsoport elégedettebb. A fiatalok és az idősek megítélése között az élettel való elégedettség tekintetében van a legnagyobb eltérés, 18 és 24 év között az átlagérték 7,5, míg 75 év felett 6,3.
