Életadó út

Az Észak-alföldi Régiót mind nehezebb autóval, vonattal megközelíteni - a térség utat, vasutat építtetne tehát. És gátat, tározót, hogy a Tisza ne veszélyeztesse sem a lakosságot, sem a befektetők anyagi biztonságát. A remény, hogy mindez megvalósul, néha erősebb, néha gyengébb.

Tavaly novemberben az Észak-alföldi Régió lakosait mérsékeltebb optimizmus jellemezte. Decemberben visszafogott pesszimizmus, januárban átlag felett javult a lakosság véleménye, februárban szintén a mérsékeltebb optimizmus kategóriát használta a GKI Gazdaságkutató Rt., amikor értékelte a hét régióban a fogyasztók várakozásait. Ez a tekintélyes ingadozást mutató "hangulatjelentés" mást jelenthet a konjunktúrakutatónak és mást annak, aki az adott térségben él, és hivatalból is látja a helyi történéseket, fejleményeket. Tokár István, az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács elnöke vajon látja-e a véleményváltozást előidéző okokat?

TI: A régió három megyéjét elvileg a 4-es főút és a 100-as vasútvonal fűzi fel, köti egymáshoz. Ám Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg a megközelíthetőség szempontjából jóval előnyösebb pozícióba került az M3-as továbbépítésével. Ezzel a régión belül az elérhetőségük, a befektetővonzásuk nagyon eltérővé vált már most is. Akármennyire is régióról és a régió fejlesztéséről szólt és szól a fáma, a megyék vezetői és lobbistái nem egyforma eredménnyel tevékenykedtek: Hajdú-Biharnak és Szabolcs-Szatmár-Beregnek sokkal eredményesebb volt a befolyása.

 

PP: A regionális fejlesztési tanács nem lobbizhat?

TI: Január elsejétől töltöm be ennek a tanácsnak az elnöki tisztét, azóta azon igyekszem: találjuk meg, jelöljük ki a közösen fejleszthető, valóban régiós érdekeket szolgáló feladatokat. Megtörtént. A 4-es főút négysávosítása, illetve időnek utána az M4-es megépítése mellett voksoltunk, és a 100-as vasútvonalat akarjuk olyanná fejlesztetni, hogy a vonatok 160 kilométeres sebességgel közlekedhessenek rajta. Legalább ilyen fontosságú, sőt akár előbb is megvalósítandó a közlekedési infrastruktúra fejlesztésénél az árvízvédelem, a Vásárhelyi-tervben szereplő tározók elkészítése. Mindhárom megye vezetője egyetért abban, hogy a pályázatok előkészítésénél, a 2007 utáni pályázati források megszerzésénél e programokat soroljuk a legelső helyekre, s ha e közös régiós célok élnek, megvalósulnak, szorgalmazzuk a helyi fejlesztéseket.

 

PP:Február végén - amikor ezt az interjút készítjük - a Tisza még kényelmesen elfér a medrében, a kívülálló igazán nem érti, vajon miért kell külön is szorgalmazni az árvízvédelmet.

TI: Azért, mert a Vásárhelyi-terv, amelyet kormányprogram részletez, pénzügyi ütemezés tartozik hozzá, ha nem szorgalmazzuk külön, félő, hogy háttérbe szorul. Ahogy távolodunk 2000-2001-től, a hatalmas árvizek idejétől, úgy mérséklődik a veszélyérzet. A 2006-ra tervezett tározó megépítésének ma várható ideje 2008. Akkor, amikor megszületett maga a terv, szerepelt benne egy 65 milliárd forintos vidék- és infrastruktúra-fejlesztési pénzügyi program is, de tavaly már az derült ki: erre nincs hazai pénz, illetve majd megszerezzük az Európai Uniótól. De ma már azt is látni lehet, hogy a vidék- és infrastruktúra-program tervezése a 2005-2006. évi pályázat-előkészítési tervek közé, a megvalósításuk a 2007. év utáni évekre tevődött. Meg is kérdeztem, amikor közölték velünk, hogy csúszik a tározók megépítése, hogy erről szóltatok-e a víznek is.

PP: A legutóbbi időkig az ország kettéosztottságát a Duna jelentette, ám a keleti és nyugati fejlődési, fejlettségi különbség eltűnni, átalakulni látszik, s újabban északi és déli az ellentétpár. Eszerint az észak-alföldi régió a vesztesek közé tartozott régebben is, oda tartozik most is. Érzik-e ezt Szolnokon, Debrecenben, Nyíregyházán?

TI:  Itt vagyunk az ollóban: a térkép önmagáért beszél, ha nem vagyunk észnél, kikerül bennünket minden. A 3-as autópálya megoldja Hevesnek, Borsodnak a gondjait, az 5-ös Csongrád megyét hozza helyzetbe. Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megye egy nagy katlan közepén van, érdekünk, hogy ezt a helyzetet megváltoztassuk.

 

PP:Az ország hét régiója ugyanannál a kasszánál sorakozik. Van-e jelentősége annak, hogy ki érkezik elsőnek, másodiknak, és ki utolsónak?

TI: A belföldi források, az ágazati és a regionális operatív programok pénzei megszerzésének mechanizmusát nem gondolták elég jól végig. Pont azt nem sikerül elérni, amit eredetileg akartunk. A területi kiegyenlítődés ugyanis nem valósul meg. A kérdés az, hogy a verseny milyen szabályok szerint zajlik. Mert azt tudjuk, hogy kik adják be a pályázatokat, meg azt is, hogy kik nyernek, azt azonban kevésbé, hogy egyes térségek érdekei hogyan érvényesülnek azonos színvonalú pályázatok elbírálásánál. Az a gyakorlat egyszerűen nem folytatható, hogy egy operatív programon belül úgy hirdetnek nyertest vagy nyerteseket, hogy a felzárkóztatás igényét figyelmen kívül hagyják.

Teljes cikk a Piac és Profit márciusi számában.