Visszaállt a "régi" rend: a környék nagyvárosába, Aradra járnak be dolgozni a közeli kisebb települések - például Battonya - lakói. A hír akkor teljes persze, ha közöljük: országhatár választja el e két települést egymástól, valamint: Arad az elmúlt pár évben páratlan tempójú gazdasági fejlődésnek indult, s mint a szivacs, úgy szívja fel a térségben lévő szabad munkaerőt, még a magyarországi magyarokat is.

Ellentétben a délkeleti végekkel, a nyugati országrészben éppen az országhatár az, ami teljesen eltűnt a lakosság szeme elől, s eltűnt persze az az infrastruktúra is, amelyik nem csupán jelképét, hanem fizikai valóságát is jelentette az elkülönülésnek. Itt, Magyarország és Ausztria között a schengeni nyitány óta mégis visszaépült valami. Bár nem közkívánatra.

- A sorompók eltűnése után okkal véltük, hogy a zöldhatáron is bárhol át lehet menni a két ország között - jelentette ki Fertőrákos polgármestere, Palkovits János, válaszolva a Piac és Profitnak ama kérdésére, hogy ha egyszer az Európai Unió schengeni szabályai szerint Ausztria és hazánk között december 21-ét követően valóban megszűnt az adminisztratív és a fizikai határ, akkor Mörbisch közelében az osztrákok miért akadályozzák meg a közvetlen átkelést. - Szerintem több apropója is lehet a tiltásuknak, de leginkább az, hogy némelyeket elfogott az irigység: attól félnek, hogy nekünk, magyaroknak jobb lesz.

A dacnál azért többről is szó lehet, például a pénzről, a bevételről. A vendégeiket féltik, azt hiszik "odaát", hogy kevesebb turista érkezik majd hozzájuk. A fertőrákosi polgármester természetesen éppen fordítva látja, szerinte ellentétes előjelű forgalomváltozás lesz: a magyar oldalon megszálló, egy-két hetet nyaraló vendég nemcsak Fertőrákoson sétál, hanem a térséget akarja bebarangolni.

- A tőlünk három kilométerre lévő Mörbisch "elválasztása" olyan, mintha a fertőrákosiak akarnák megakadályozni a turistákat abban, hogy Sopronba menjenek el ebédelni, bevásárolni - mond analógnak látszó példát az osztrák oldal "schengeni" gondolkodására Palkovits polgármester, aki a helyi átkelőutakat közlekedési akadályokkal és táblával elrekesztő burgenlandiak ellen, ha nem használ a szép szó, Brüsszelben kíván fellépni. - Mi annak örülünk, ha a hozzánk érkező turista jól érzi magát, s költse nyugodtan a pénzét Mörbischben. A lényeg, hogy szeressen itt lenni, és jöjjön vissza jövőre is.

A "mindkét irányból behajtani tilos" közlekedési táblák december 21-ét követően azonban átvették a hatalmat, pedig Fertőrákos felől a két közvetlen átjutást lehetővé tevő út közül az egyik egészen jó minőségű. Ám ha a mesterséges akadályokat használják - márpedig december 21-e óta használják - az osztrákok, akkor 40 kilométeres kerülőre szorul a helyi autós és persze a turista is. A fertőrákosi polgármester döntött, és táblákat készíttetett ő is német és magyar nyelvű felirattal, amelyeket az osztrákok tábláinak közelében helyeztetett el. A szöveg azonban nem tilt, ellenkezőleg, köszönti az érkezőt.

Igenlő válasszal nyugtázta az okokat kutató kérdésünket a polgármester: igen, valóban egy-két ottani vállalkozónak állhat csak érdekében a korlátozás, mert azt hiszik, így meggondolják az ő vendégeik, hogy a bécsi szeletet a magyar oldalon fogyasszák-e el. Sőt, gondolják a burgenlandi kocsmárosok, honfitársaik lemondanak a fröccsről az országúti kerülő miatt. Csakhogy az ő fröccsük árán itt egy liter bort is megihatnak...

- A mörbischiek kerestek meg: találjunk megoldást az övéik okozta problémákra - utal a borozások ellenére is józanul gondolkodó szomszédokra Palkovits János. - A másik oldalon a határ közelében már hosszabb ideje aszfaltozott út vezet, amellyel szinte párhuzamosan fut nálunk is egy földút: eldöntöttük, hogy összekötjük a kettőt. Eldózeroltattuk a természetes akadályokat. Pár nappal később Mörbisch hatóságai oszlopokkal rakták tele az átkelőt. Most már kerékpárral is nehéz az átkelés... Mi ennek az ára? Nyáron kiderül, a nemzetközi rangú fertőrákosi, illetve a mörbischi, St. Margarethen-i hangversenyekre, kulturális rendezvényekre érkezők, tekintettel az átkelési macerára, nem töltenek el hosszú hétvégéket a környéken, hanem mennek tovább isten hírével.

Polgármester, ha önsanyargató

A határ nélküli határvillongásoknak komoly hagyományai vannak Közép-Európában. Az északkeleti végeken sem más a helyzet, ott is eltűnt az adminisztratív államhatár, s megszületett a helyi új akadály. Burgenlandban a pénzüket, a vállalkozásukat féltik az úttorlaszt emeltetők. Sátoraljaújhelyen az üzlet zavartalan, ám ott a politika helyezi el az ő behajtani tilos tábláit.

- Hosszú évek óta várta-remélte a lakosság, hogy a várost kettészelő határ eltüntetésével ismét egységes lesz Sátoraljaújhely, az emberek szabadon jöhetnek, mehetnek - mutatja be a különös település különös helyzetének felszámolási törekvéseit Majoros László, a helyi önkormányzat szocialista frakciójának vezetője. - Az uniós csatlakozás óta a már csak sorompóval elválasztott, Szlovákiához tartozó Sátoraljaújhelyről, Novoe Mestóról leginkább dolgozni jönnek át biciklivel vagy gyalog az emberek. Mindenki arra számított, hogy a schengeni határnyitás után a Rákóczi úton - az megy a határhoz - végre akadálytalanul lehet végigmenni akár autóval is.

A sorompó "alatt" voltaképpen egy híd is van, a Ronyva nevű patak volt a "természetes" országhatár Trianon óta. A schengeni nyitás előtt kiderítették, 60 tonnás járművek is átmehetnének rajta. Teherautókat talán mégsem, de személykocsikat pró és kontra boldogan átengednének a helybéliek, hiszen a szomszédoláshoz végre nem kell bő 15 kilométert kerülniük a városon kívüli átkelőhöz és vissza. Ráadásul májusra elkészül egy elkerülő út a patak mentén, amely a város közepén áthaladó forgalmat hivatott tompítani, és akár a "kishatárhoz" eljuttatni. És ezt már üzleti mércével is nézik a helyi vállalkozók, hiszen igen sokan a közeli Sárospatak gyógyfürdőjét érhetik el Szlovákiából is végre gyorsan és kényelmesen, forgalmat, bevételt generálva.

Évi 30-40 ezerről 200 ezerre gyarapodott a főleg lengyel, szlovák, észt, litván, bolgár, román kamionok forgalma, az uniós tagság ezt hozta a városnak és az úgynevezett nagyhatárnak. (A határnyitás óta Ausztria és Németország a megnövekedett menekültáradatra panaszkodnak) A készülő terelőút segítségével a Terebes-Kassa útvonalon haladók a jövőben is a nagyhatáron - a városon kívül - kelnek majd át. A jóval kisebb forgalom - amelyik Királyhelmec felől érkezik - ma is és elképzelhetően a későbbiekben is keresztülmegy Újhely szlovákiai részén. De folytatják az útjukat "odaát", kimennek a városból, át azon a bizonyos nagyhatáron, majd vissza a városba, de már "ideát". Ez lesz a sorsuk a személykocsiknak is, ha a szlovák oldalon a mindkét irányból behajtani tilos táblát, újabban pedig a jókora betonelemeket is a Rákóczi út kellős közepén akarják tudni a "helyiek".

- Novoe Mesto szlovák polgármesterének a háza előtt megy el oda-vissza az a többletforgalom, amelyik kétszer szeli át a várost - magyarázza az önsanyargatásra hosszú távon is kész honatya helyzetét Majoros László. - A háromszáz méteres lezárt szlovákiai Rákóczi út miatt így minden személyautónak kiutalnak legalább tizenöt kilométeres kerülőt.

Ez a politika másmilyen számokban is kifejezhető a változatlanul kettévágott városban. Decemberben a szlovákiai Újhely testülete tárgyalta a határügyet, és kimondta 11:0 arányban, hogy gépkocsival mindkét irányból behajtani tilos. Ezek után az innenső polgármester sem szorgalmazta ennek az akkor még csak tervezett állapotnak a megváltoztatását. A "Tilos az Á..." állapotot tartózkodó vokssal nyugtázta Sátoraljaújhely első embere, párttársai pedig szlovákosan döntöttek, mintha közös erővel összekacsintottak volna a magyarellenesnek tűnő ottani testülettel. Azóta ugyan születnek és postára is kerülnek levelek, melyekben a helyzet megváltoztatását kérik az újhelyi városatyák, de nem jutnak egyről a kettőre.

Életesély és megélhetés

A térség lakói a lábukkal és persze a kerülni kénytelen autóikkal szavaznak, s most nem idézzük, hogy mit mondanak azok a szlovákiai oldalon élők, akiknek házai előtt a megannyi szlovák rendszámú autó elállja a kijárást, mert a sofőrök jobb híján gyalogszerrel ugrottak át bevásárolni a "határ" másik oldalára.

Amit viszont jó dolog idézni, az a helyi üzleti élet hangja: az uniós csatlakozás arrafelé a pezsgés kezdetét jelentette, a schengeni könnyítések pedig - kis túlzással - a Kánaánt.

- A fuvarozással, vámraktározással is foglalkozó cégünket az üzleti világban elsősorban a bérmunkában végzett lézervágásról ismerik, e szolgáltatáshoz speciális berendezést használunk - határozza meg Hornyák János ügyvezető igazgató azt a szakmai környezetet, amelyet a térség iparvállalatai igénybe vesznek a királyhelmeci székhelyű Cargo-Trans SRO-tól. - A határnyitás előtt valóban nehézkes volt az együttműködésünk mindazon cégekkel, amelyek egyrészt földrajzi értelemben is közel voltak hozzánk, másrészt szükségük volt arra a technológiára, amelyet az anyagvágásra alkalmas lézerberendezésünk nyújt. Az együttműködés most összehasonlíthatatlanul könnyebb, s gazdaságosabb például a lecsökkent a távolságok miatt.

Azaz nem csupán eszmei értelemben zsugorodott a cégek közötti távolság, a szlovákiai Királyhelmecről akár ötven-száz kilométereket is megspórolnak üzleti útjaik alkalmával. Hornyák János a kilométereket forintba, vagy koronába is átszámolja magának, hiszen egy üzletember számára lényeges körülmény, hogy munkahelyeket találnak sokan, a vállalkozások pedig bővülő piacokat, növekvő termelést.

Persze nemcsak Királyhelmecen, hanem a zempléni városkában, Sátoraljaújhelyen is osztanak és szoroznak, s ki is derül, Nyugat-Európában - Schengen kiötlőinek - nagyon is megérte eltörölni a határokat. Most pedig az RTW Service Hungary Kft. munkatársai számolnak, s már a finomhangolásnál tartanak, azaz tartanának, ha a tömegközlekedés menetrendfelelősei is úgy akarnák.

- Kétszázhúsz fős varrodánk női konfekciót készít olasz, svájci, francia, német megbízóknak - mutatja be a céget Szabó Dénes. - Átlagosan harmincan járnak át a határon az újhelyi üzembe dolgozni, körülbelül negyven kilométeres távolságból érkeznek munkatársaink, immáron útlevél-ellenőrzés nélkül, gyorsan, zavartalanul, s újabban mindennap elkésve...

A szlovákiai helyközi autóbuszok menetrendjét "átszerkesztették", s így a varroda "külföldi" munkatársai nem blokkolhatnak szabályosan. Az RTW Service Hungary Kft. igyekezett egyezkedni a tömegközlekedési céggel, hogy a korábbiaknak megfelelően járhassanak munkába az asszonyok. Tény, a közlekedési vállalat arra gondosan ügyelt, hogy a délutáni ellenirányú járművek véletlenül se induljanak arányosan később...

A kft. vezetőjének eszébe nem jut a szó, kiszúrás, elég, ha az asszonyok gondolják így. A lényeg szerinte az, hogy valóban megszűntek a határok, és az embereknek maholnap jobb megélhetésük lehet, s a többség normálisan gondolkodik erről "odaát" is. A varroda vezetője gondolatban ezért is jár egy lépéssel előbb: a királyhelmeci szakmunkásképzőben az idén végző fiatalokkal készek munkaszerződést kötni, kivált, mert ez jó az összes érdekeltnek, lévén "odaát" nem lenne hol elhelyezkedniük a diákoknak tanult szakmájukban.

Más léptékben látják a "határtalanságot" a közeli Sárospatak nagyvállalatánál, a Weinberg'93 Építő Kft.-nél, ahol - Bodnár Sándor cégvezető, vállalkozási igazgató elmondásából tudjuk - szinte munkaeszköz a külföld. A náluk készülő vasbetonelemekkel, acélszerkezetekkel kereskedelmi, ipari csarnokokat építenek fel fő piacaikon, Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában.

- Schengen óta teljesen zavartalanul megyünk át a határokon a két északi országba, s most már a magyar rendszám sem irritálja a rendőröket a szükségtelen kellemetlenkedésre -bizonygatja az üzleti érdekűnek is nevezhető határbontás előnyeit a pataki cégvezető. - Most már teljesen mindegy, hogy egy-egy megbízás alapján Dél-Lengyelországban avagy Budapesten dolgozunk, hiszen valóban csak a távolság a mérce, pontosabban most már az sem, hiszen körülbelül ugyanannyit kell autózni erre is, arra is az üzletért - hál' istennek teljesen akadálytalanul.

Megjelent a Piac és Profit Magazin februári számában.