A jövő évi minimálbérre vonatkozó tárgyalások abban kísértetiesen hasonlítottak a tavalyira, hogy az Országos Munkaügyi Tanácsban a kormány adta meg az alaphangot. Előbb úgy tűnt, megállapodás hiányában - és tavaly, a munka-törvénykönyvének módosítása után kapott felhatalmazással – egyoldalúan, maga fogja meghatározni a mértéket. Majd ennél jobb megoldást talált: 15 milliárd forintos kompenzációt ígért a munkáltatóknak, ami azonban csak akkor járt, ha a minimálbér megemeléséről megállapodás születik. Hát született... A legkisebb havi bruttó kereset 2002-ben 50 ezer forint lesz, ami 25 százalékkal több, mint az idei 40 ezer forint.

Bár az illetékes tárcák még szeptemberben kiadták a közleményeiket arról, hogy az idei, drasztikus minimálbér emelés miatt várt negatívumok elmaradtak, a szakértők elemzései azért sokkal árnyaltabbak.

Életszínvonal politikai kérdés volt
Az egyik ilyen, közelmúltban nyilvánosságra hozott, mintegy nyolcvanoldalas tanulmány Berki Erzsébeté, A minimálbér szerepe a gazdaságban, 2001. évi emelésének hatása a vállalkozásokra címmel. A szerző – nem véletlenül – egészen 1971-ig, sőt egészen röviden még előbbre, nyúl vissza, hangsúlyozva, hogy 1971-1989. Között a minimálbér alapvetően életszínvonal politikai kérdés volt. Mértékét nem a bérstruktúrában, hanem a megélhetésben betöltött szerepe határozta meg. Az a vita, ami a hetvenes években kezdődött, hogy mire is kell fedezetet nyújtania a minimálbérnek, mind a mai napig nem záródott le. A kilencvenes évtizedben azonban a minimálbér elszakadt a létminimumtól, és a vállalatok bérpolitikáját a liberalizált körülmények között sokkal inkább a gazdasági lehetőségeik határozzák meg, és nem a szabályozáshoz való alkalmazkodás kényszere.

A kormány, mint "jó munkáltató"
A szerző részletesen végigvezeti az Országos Érdekegyeztető Tanács fejlődését, bemutatja az egyes oldalak magatartását, és arra a következtetésre jut, hogy a kormányoldal a minimálbérek feletti alkut a munkavállalók és munkáltatók ügyének tekintve, azért mindig is igyekezett a „jó munkáltató” szerepében fellépni, míg 2000-ben a munkavállalói oldal javaslatát is meghaladó összeggel rukkolt elő.
Hogy milyen hatással volt a minimálbér-emelés a mikrovállalkozásokra? Mivel itt a legnehezebb valós adatokra támaszkodni – hiszen a jellemzően minimálbéren foglalkoztatottak az ezen felüli fizetéseiket „láthatatlanul” kapják -, Berki Erzsébet is csak kísérletet tesz arra, hogy a kérdésre elfogadható, az igazságot legalább megközelítő választ adjon. Ebben segítségére van az a kérdőíves felmérés, amit a Budapesti Ipari és Kereskedelmi Kamarai tagjai körében végzett. Ezer darabos mintát küldtek szét, és 216 választ kapott vissza, ami azonban nem befolyásolja a reprezentativitást – írja. Eszerint a stabilabb vállalati kör lényegesen magasabb béreket fizet, illetve a veszteséges vállalatok legtöbbje a 40 000-130 000 forintos átlagkereseti sávba esik. Összességben a vállalatok 12 százaléka az, amelynek a nyereségét a vállalkozók véleménye szerint a minimálbér-emelés veszélyezteti, és ezek elsősorban a kisvállalkozások.

Ki, mit lépett?
A vállalkozások a minimálbér emelésére természetesen különböző intézkedésekkel reagáltak. Több, mint fele semmi különöset nem tett, 17,1 százalékuk azonban az intézkedések kombinációban vélt megoldást. Az összes intézkedés 36,3 százalék áremelésre irányult, de bejöttek azok a jóslatok is, amelyek a munkanormák várható felemeléséről, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóltak. A munkaviszony megszüntetése és/vagy a vállalkozási szerződésre való áttérés mellett döntött a válaszolók 19,2 százaléka.
A vállalkozások jelentős ellentételezést vártak az adó- és járulékrendszerben a minimálbéremelés kapcsán, ám ezeket a javaslatokat a kormány elutasította. Ezek most, 2002-re vonatkozóan újra felmerültek. Amit a megkérdezett jellemzően szerettek volna: az eho eltörlése, a járulékok csökkentése, és alig 2-3 százalék mondja azt, hogy el kéne halasztani az emelést, illetve alig 3 százalék kérne a különbözethez direkt állami hozzájárulást.

Az idei tárgyalások fordulatai
Az idei tárgyalások kezdetén a szakszervezetek 57 500 (erről végül is 52 ezerig mentek le), a munkáltatók 41-42 ezer forintos javaslatot tettek a havi minimálbérre, vagy kompenzációval láttak lehetőséget ennél valamivel magasabb összegre, a kormány viszont 50 ezer forintról beszélt. A tárgyalások vége felé merült fel, hogy a kormány - bár korábban minden kompenzációt elutasított - mégiscsak hajlandó a Munkaer-piaci Alapba erre a célra 13-15 (végülis 15) milliárd forintot átcsoportosítani.

Megállapodással vagy anélkül
Az október 5-i OET ülésen - ami már abba az időterminusba esett, amikor a kormány egyoldalúan is dönthetett - tehát a következő volt a kérdés: 50 ezer forintos minimálbér, megállapodással és némi kompenzációval, vagy 50 ezer forintos minálbér, megállapodás nélkül, kompenzáció nélkül.