Kína viszont felvette a kesztyűt. Nem hajlandó Trump szabályai szerint játszani és nem engedhet a zsarolásnak. Kölcsönösen elkezdték egyre hihetetlenebb magasságba emelni a vámot. Az ördögi kör beindult, ezek a vámok már lényegében ellehetetlenítik a külkereskedelmet. Kína számára az USA a legfontosabb kereskedelmi partner 501 milliárdos exporttal, illetve 15 százalékos súllyal. Ezzel szemben csak 165 milliárd dollár értékű terméket importálnak. Ekkora különbséget nem lehet könnyedén eltüntetni, még akkor sem, ha Kína esetleg vevő lenne erre, de nem is látszik rá a szándék. De kinek fájna jobban a külkereskedelem leállása, amellett, hogy klasszikus vesztes-vesztes szituációt látunk? Kína GDP-jének 2,8 százaléka megy az USA-ba, míg fordítva csak bő fél százalék. Csakhogy a helyzet nem ennyire egyszerű, ugyanis Kína nagy hozzáadott értékű elektronikai termékeket és gépeket exportál az USA-ba, vagyis feltételezhetően nehéz ezeket pótolni. Ezzel szemben az USA főleg könnyen helyettesíthető nyersanyagokat értékesít Kína számára. Így végső soron mindketten komoly károkat tudnak okozni a másiknak. A lenti két ábrán mutatjuk az USA és Kína közti külkereskedelem fő (1 milliárd dollárnál nagyobb) tételeit. (Erstemarket)
