Argentínában és Törökországban látszólag nem sok közös van, a befektetők mégis többnyire azonos kategóriába, a feltörekvő gazdaságok közé sorolják őket. Ezekre a gazdaságokra a közelmúltban eléggé rájárt a rúd, jelentős részben az amerikai gazdaság előretörése miatt: ahogy a biztonságosabbnak tartott amerikai piac végérvényesen magához tért a 2008-as válságból, egyre több befektető vitte ki a pénzét az alternatív piacok bankjaiból, vállalkozásaiból, állampapírjaiból, és vitte azt vissza az Egyesült Államokba.

A folyamat eredménye számos feltörekvő országban hasonló volt: növekvő államadósság és magántartozások, csökkenő befektetések é a nemzeti valuta értékvesztése. A folyamat kiemelten érintette Törökországot és Argentínát, a két ország vezetése azonban gyökeresen eltérő választ adott. Argentína klasszikus válságkezelő intézkedéseket indított el: csökkentették az állam kiadásait, a valuta stabilizálására megemelték az alapkamatot, és a megszorító intézkedések mellett segélycsomagért fordultak az IMF-hez. A török kormány ezzel szemben a gazdasági voluntarizmust, a növekedés erőltetett fokozását tartja előremutatónak. Erdogan elnök szerint a török gazdaság problémái egyszerűen egy nemzetközi összeesküvés eredményei, ezért elutasítja a külső segítséget. A kormány elutasítja az alapkamat emelését, úgy vélik, a török gazdaságot az stabilizálja csak, ha a további eladósodást kockáztatva is fokoznak a GDP-bővülés ütemén, a török líra erősítése érdekében arra kérték a lakosságot, hogy váltsanak minél több lírát.

Melyik működik?

A kétféle hozzáállás eddig hasonló, nem túl meggyőző eredményeket produkált: az év eleje óta a török líra 40, az argentin peso 50 százalékot esett, és nem csökkent az országok hitelállománya sem (Argentína nyáron 50 milliárd dollárnyi IMF-hitelt vett fel).

Miért teljesít rosszabbul Argentína a klasszikus, az IMF által javasolt válságkezelő intézkedések ellenére? Az Economist szerint nem arról van szó, hogy ezek az intézkedések (kamatemelés, kiadáscsökkentés stb.) már nem működnek. Mint írják, Argentínát strukturális különbségek miatt másként érinti a válság, mint Törökországot, emellett a dél-amerikai ország teljesítményét a közelmúltban több szerencsétlenség is gyengítette.

Argentína az IMF utasításai alapján, Törökország egyelőre voluntirista módon kezeli az elszabaduló inflációt

Az utóbbiak között a legfontosabb az idén nyáron bekövetkezett aszály, ami az elmúlt 50 év legsúlyosabb szárazsága volt, ami nagyrészt tönkretette az idei termést. Fontos körülmény az is, hogy az argentin kormány meglehetősen rosszul kommunikálta a megszorításokat, amivel többször sikerült megijeszteni a piacot (augusztus végén például úgy sikerült bejelenteni a mentőcsomagot, hogy azt véglegesen még sem az IMF-fel, sem az argentin gazdasági tárcával sem egyeztették le).

Jelentős különbség Törökország és Argentína között, hogy a török gazdaság az európai vámunió tagja; teljesítményét nagyban befolyásolják az uniós piac folyamatai, míg Argentína nagyobb részt függ a belső piactól, az állami gazdaságpolitikától (a külkereskedelem adja a török GDP 54 százalékát, Argentínában ez az arány csak 25 százalék). Röviden: a török gazdaságot stabilizálja az európai piac, Argentínának viszont nincs ilyen biztonsági hálója.

Kipróbálták, nem működött

Az Economist szerint Argentína lényegében két rossz közül a kisebbiket választotta.  Mint írják, az argentin gazdaság gyengesége nem a mostani válságkezelő lépésekre vezethető vissza, hanem az azt megelőző elhibázott gazdaságpolitikára: korábban a kormány például pénznyomtatással próbálta pótolni a költségvetési hiányt, az infláció elkerülésére árkorlátokat vezetett be. Ezek az unortodox lépések azonban csak ideig-óráig működtek, idén nyárra megmutatkozott, milyen állapotban van valóban az argentin gazdaság.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy Argentína előrébb jár azon az úton, amelyen Törökország is elindult. Az Economist megjegyzi, hogy az eddigi török válságkezelő lépések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Emiatt elképzelhető, hogy hamarosan a törökök is ortodox megszorító intézkedéseket kell, hogy életbe léptessenek. Berat Albayrak pénzügyminiszter nemrég a nagyobb fiskális szigor mellett érvelt, sőt, ahogy csak augusztusban 18 százalékos inflációt mértek, a török jegybank vezetése is mintha arra célozgatott volna, hogy hamarosan az alapkamat növelésére kényszerülnek.