A 2008-2009-es válság után a tavalyi esztendő újabb – bár kevésbé meredek – visszaesést okozott a térség potenciális növekedésében jobbára külső tényezők következményeként. Ez évre előretekintve a GDP-növekedés fokozatos élénkülése várható az egész régióban, amelyet az erőteljesebb külső kereslet, az alacsonyabb kamatlábak, a fogyasztói vásárlóerőt erősítő alacsonyabb infláció, a csökkenő hitelezési kockázat és a készletcsökkentésekből származó mérsékelt növekedési potenciál kombinációja segít elő. Az UniCredit közgazdászai ebből kiindulva 2012-re 2,5%-os, 2013-ra pedig (a korábbi 3,1-hez képest) 2,9%-os GDP-növekedést prognosztizálnak a KKE-régióban, míg a 2014-re vonatkozó előrejelzés már 3,4%-os GDP-növekedéssel kalkulál.
A mélyponton már túl vagyunk
„Az ipar és különösen a külső kereslet kulcsfontosságú tényezők, a talpra állás ezek segítségével képzelhető el. Csak akkor, ha e területeken meggyőzőek az eredmények, válik a belföldi kereslet helyreállása reálissá” – emelte ki Gillian Edgeworth, az UniCredit EEMEA-térséggel foglalkozó vezető közgazdásza. Optimizmusra különösen az adhat okot, hogy a kínai feldolgozóipar beszerzésimenedzser-indexe (PMI) novemberben – 2011 júniusa óta első ízben – visszakapaszkodott 50 pont fölé, valamint hogy a költségvetési szakadék elkerüléséről folytatott hosszas tárgyalások hozzájárultak a további bizonytalanságok eloszlatásához.
A 2012-es év lelassult gazdasági aktivitása tükrében a közép- és kelet-európai régió és a feltörekvő piacok legfontosabb kérdése a külföldi portfóliótőke beáramlása volt, a jövőre nézve azonban az is lényeges, hogy ezeket a befektetéseket megfelelően kezeljék. Egyes országok sérülékenysége továbbra is fennáll azáltal, hogy a devizatartalékok felhalmozása nem megfelelő ütemben zajlott. Ráadásul a G7-országok állampapírhozamainak normalizálódása – még ha ez fokozatosan történik is – magasabb külső finanszírozási költségeket eredményezhet a közép- és kelet-európai régió számára, s ezzel bizonyos országokat hátrányos helyzetbe sodorhat a globális feltörekvő piacokhoz képest.
A 2012-es esztendő indulásától eltérően az új év kezdetét 2013-ban jóval kisebb pénzügyi feszültség és lazább monetáris politika jellemzi a közép- és kelet-európai régió legtöbb országában, ami idővel jótékony hatást fejthet ki a gazdaság növekedési teljesítményére. 2011 végén Lengyelország és Törökország beavatkoztak fizetőeszközeik további leértékelődésének megakadályozása érdekében, míg Törökország, Magyarország, Lengyelország, Oroszország és Szerbia vagy még 2011-ben, vagy 2012 folyamán emelte a kamatokat. Tavaly ugyanakkor még a leggyengébb makrogazdasági mutatókkal rendelkező közép- és kelet-európai országokat is – Ukrajna kivételével – az árfolyam stabilitása jellemezte 2012 második félévében, miközben a kamatok csökkentek, és néhány esetben további kamatvágásokra lehet számítani. A pénzpiaci kamatok a régió több országában is történelmi mélypontra zuhantak.
A régióban az elmúlt 2-3 hónapban tapasztalt, a vártnál kedvezőbb inflációs adatok több, inflációs célkövetést alkalmazó országban csökkenő inflációs trendet jeleznek, ami a következő negyedévekre is jellemző lesz. A korábbiakban számos országban az árfolyam-ingadozások, emelkedő energia- és helyenként élelmiszerárak hatására tartósan cél feletti infláció volt tapasztalható. Az elmúlt negyedévekben azonban régiószerte jellemző volt az árfolyam- és az olajár-stabilitás. Az élelmiszerár-infláció várhatóan valamelyest feljebb fog kúszni, de kezelhető szinten tartható módon. Mindez nemcsak az alacsonyabb kamatokat támogatja, de a fogyasztói vásárlóerőre is kedvező hatást fejthet ki.
Számos közép- és kelet-európai országban a betétnövekedés visszaesése és a csökkenő külföldi finanszírozás miatt kialakuló hitelezési trendek negatív hatással voltak a belső keresletre 2012-ben. Azokban az országokban ugyanakkor, amelyekben a bankszektor túlnyomórészt külföldi kézben van, az UniCredit elemzői nem számítanak további mérlegalkalmazkodásra, bár e tekintetben régión belül is jelentős eltérések lehetnek. Az egyes bankszektorok mindeközben áttértek a hitelezés betétállomány növelésével történő finanszírozására.
A konvergenciafolyamat azonban nem garantált
Bár a 2012-es év a gazdasági növekedés lehetőségeinek újraértékelésére késztette a közép- és kelet-európai országokat, a régiónak így is jók a kilátásai arra, hogy felülmúlja a GMU-országok átlagát. „Ha megvizsgáljuk az újonnan csatlakozott EU-országokban a munkaerőpiac rugalmasságát és a foglalkoztatási költségeket, az alapot adhat a reálgazdaságokba irányuló külföldi tőkebeáramlás élénkülésére – állapítja meg Gillian Edgeworth. – A növekedés azonban jelen fázisban a régió legtöbb országában legalább annyira múlik a keresleten – ha nem jobban –, mint a kínálaton.
A közép- és kelet-európai régió ezért még egy javuló külső környezetben sem tekintheti garantáltnak a növekedést.” A megtakarítások és beruházások arányát vizsgálva megállapítható, hogy a kelet-európai volt FÁK-tagállamok minden más feltörekvő régiótól elmaradnak, ami könnyen visszavetheti a növekedésüket. Mindezt szem előtt tartva kulcsfontosságú, hogy a tagállami szinten meghozott gazdaságpolitikai intézkedések potenciális növekedési pályát rajzoljanak ki. Mindazoknak, akik ezzel ellentétes irányba haladnak, a tartós visszaesés kockázatával kell szembenézniük.
