Hová lapozunk?

A felgyorsult híráramlás vajon megpecsételi a nyomtatott lapok sorsát? Minden gond ellenére lassú az áttérés a lapozásról a klikkelésre, a papírlapról az érintőképernyőre. 

Az 1929-es gazdasági válság óta nem volt ilyen mély gödörben a lapkiadás. 2008-ban 83,3 százalékkal csökkent az S&P 500-tőzsdeixen szereplő amerikai lapkiadók értéke, amivel 64,8 milliárd dolláros tőke tűnt el a szektorból. A nyomtatott sajtóban már ekkor 16-23 százalékos volt a reklámbevétel-csökkenés mértéke. Rupert Murdoch News Corp. konszernjének 8,4 milliárd dolláros leírásaiból 3 milliárdot a kiadóvállalatai könyveltek el. Még a Conde Nast magazinbirodalomnál is, ahol a főszerkesztők rendszerint FedExen(!) juttatták el súlyos bőröndjeiket előre, hogy ne kelljen bajlódni velük a reptéren, és a 2008-as elnökválasztási kampányra kiküldött tudósítókat washingtoni kollégáik otthonaiban szállásolták el ingyen, a méregdrága szállodák lakosztályai helyett.

Ingyenlapok

Melyik környezetbarátabb?
30 percnyi hírlapolvasás személyi számítógépen ugyannyi üvegházgáz-kibocsátással jár, mint ha a nyomtatott lapot vennénk a kezünkbe a stockholmi Center for Sustainable Communications tanulmánya szerint. A hardver-gyártók azonban azt ígérik, hogy az e-lnk alapú megjelenítők, melyek háttérvilágítás nélkül, mindenféle fényviszonyok között is jól olvashatók, energiatakarékosan működnek, mert csak a frissítéskor, a tartalom változtatásakor van szükségük energiára.

Médiaelemzők egyre inkább úgy vélik, hogy a napilap mint műforma és tartalom feleslegessé válik, mert a valós idejű híréhségben az internet győz. Másnap reggeli megjelenésükkel csak akkor lehet jövőjük, ha elemző, tények mögé néző médiummá válnak. Másfelől ingyenes, utcán osztogatott lapokként van perspektívájuk: az elmúlt 20 évben a sajtóban csak ezek a kiadványok tudtak bármiféle növekedést produkálni. Európában és Amerikában sok kiadó ilyen lapokkal szerezte vissza kapcsolatát a fiatal városi olvasóközönséggel: a Washington Post, a Chicago Tribune, a Chicago Sun-Times, a Dallas Morning ilyen ingyenes lapokba vásárolták be magukat, vagy indítottak ilyet önállóan, amivel új hirdetői körre is szert tettek (helyi autókereskedők és telkom cégek). A New York Timesnak 16,5 millió dollárt ért, hogy beszállt a Metro Bostonba. Franciaországban minden ötödik napilappéldány ingyenes kiadású.

A 3 milliárd dolláros vagyonú volt KGB-ügynök, a Mihail Gorbacsovval együtt invesztáló Alexander Lebegyev két londoni napilapot húzott ki a kátyúból. A jelképesen egy angol fontért megvásárolt Evening Standardot azonnal ingyenes lappá tette anélkül, hogy a tartalmában nagy bulvárosítást vitt volna végbe. Példányszáma a háromszorosára, 600 ezerre nőtt, s a 745 ezer dolláros heti(!) veszteséget sikerült letornáznia a felére. A milliárdos amerikai Philip Anschutz kertvárosi negyedek tehetős lakóira szabott ingyenlapot, s a postaládájukba szállítatja, ám a hirdetők kételkednek, mert nem tudni, mennyi kerül ezekből egyenesen a kukába. Az ingyenlapok közül is becsukta néhány a boltot a válság miatt. Némelyik viszont képes nyereséget termelni: ezt azonban csak városi lapoknál tudták elérni, országos méretekben nem.

Utánközlők, aggregátorok

A Gallup amerikai kimutatása szerint a megkérdezettek 40 százaléka a helyi napilapok helyett az internetről tájékozódik a világ és szűkebb pátriája eseményeiről, míg 35 százalék kitart a nyomtatott városi vagy regionális hírlapok mellett. A 29 évesnél fiatalabbak körében 59 százalékuknál az internet vette át a tévé hírközlő szerepét.

Ahogy a neten közkézen forog mindenféle tartalom, ennek anyagi vonzatai kézen-közön elvesznek, bár az Associated Press bevételének 20 százaléka állítólag utánközlőktől folyik be. Az ilyen, linkeket közlő blogokat - szakzsargonban: aggregátorokat - látják a lapkiadók első számú ellenségeiknek. Napjainkban a világ 100 vezető lapjának cikkeit 30 milliárd(!) honlap veszi át ingyen! Murdoch tavaly „lopással" vádolta a Google-t és hírtallózóját, a Google Newst, amiért a napilapok tartalmain lovagolva milliárdos reklámbevételeket képes generálni, magának. Az internetforgalmat vizsgáló Attributor szerint egy átlagos aggregátor-site naponta 150 ezer dollár reklámbevételhez is juthat.

Házunk tája: regionális összeolvadás
Feltehetően a válság is szerepet játszott abban, hogy március végén a svájci Ringier és a német Axel Springer bejelentette: vegyesvállalatban egyesítik kelet-európai érdekeltségeiket. A zürichi székhelyű társaságban mindkét tulajdonos fele-fele arányban kap tulajdonrészt. A hazánkban is jelen lévő két médiaóriás együttes erővel piacvezető szerepre tesz szert, maga mögé utasítva a legnagyobb forgalmú RTL-t. Az egyesülés után a nyomtatott sajtó 100 kiadványa és 70 on-line médium összpontosul a vállalat kezében, ám lehetséges, hogy a fúzióval szemben aggályai lesznek az érintett magyar, cseh, lengyel, szerb, szlovák versenyhivataloknak. Nálunk főleg a napilappiaci erőkoncentráció lehet kérdéses. A két vállalat április végén juttatta el bejelentését a Gazdasági Versenyhivatalhoz, erre egyenként 15 milliárd forintos nettó éves árbevétel felett kötelesek az egyesülő felek (a két cégcsoport 2009-ben 40 milliárdot termelt). A hivatalnak 120 nap alatt kell kivizsgálnia az ügyletet, és döntenie (ezt 60 nappal hosszabbíthatja meg), s ha szükségesnek látja, az EU Verseny-főigazgatósága elé terjesztheti.

Murdoch azzal fenyegetőzött, hogy eltávolíttatja a News Corp. lapjainak cikkeit a Google keresőjéből. Az Axel Springer ellenben olyan rendszert vázolt fel, amelyben nemzeti jogkezelő iroda gyűjtené be az újságcikkek on-line újraközléséből esedékes jogdíjat, ahogyan ma a rádióban vagy fodrászüzletekben felhangzó zeneszámokkal és a filmek tévés sugárzásával teszik jogkezelő irodák Európa-szerte. A német médiaóriás a közös jogkezelést ily módon kiterjesztő szerzői jogi törvényért lobbizott a német kormánynál, s Angela Merkel tavaly októberben ígéretet tett rá, hogy keresztülviszi azt a törvényhozáson. A szabadpiaci mechanizmusokhoz ragaszkodó amerikai lapkiadók azonban nem favorizálják ezt a megoldást.

Manapság minden újságcikkre egy lapozgató olvasó jut, miközben átlagosan 7-10 felhasználó tekinti meg az anyagot on-line.

„Mikrofizetések" az olvasóktól

Az évtized közepén még nőtt az on-line hirdetések volumene, de a legjobb esetben sem tett ki többet a cégek forgalmának 12 százalékánál. Ám azóta nyoma veszett a növekedésnek, ma világhírű kiadványok sem tudják eladni on-line reklámfelületeiket, s így olyan reklámügynökségi hálózatoknál kötnek ki, melyek az eredeti ár töredékéért értékesítik azokat.

Több médiakonglomerátum igyekszik az ingyentartalomhoz szokott olvasók számára a számítógépes internetezés világában is meghonosítani egy átfogó előfizetési rendszert. De a felmérések szerint csak az olvasók 3 százaléka lenne hajlandó fizetni az on-line újságolvasásért. A „micropayment" elnevezésű koncepció hívei mégis úgy képzelik, képesek lesznek kihúzni havi 2 dollárt a korlátlan hozzáférésért egy-egy laptermék teljes on-line archívumához. Akik nem ezt választják, azok úgynevezett fizetésfalakba (pay wall) ütköznek, s ott az egyes cikkek megtekintéséért fizethetnek centeket.

Jó ideje csak pénzért megtekinthetők a Newsday, a Financial Times és a Wall Street Journal oldalai - utóbbi Murdoch tulajdona. A 79 éves mogul birodalma egészében véget vet az ingyenes olvasgatásnak. Júniustól a Timesnál és a Sunday Timesnál 1,48 dollárt kóstál majd az egynapos, 3 dollárt az egyhetes hozzáférés. Tavasszal vezető showbiz-szaklapok - Variety, Screen International - is beszüntették netes ingyenességüket; a Reuters még idén, a New York Times jövőre vált fizetős üzemmódra.

Napilapmentő e-olvasók?

Az ENSZ adatai szerint idén 6,8 milliárdra duzzad a Föld lakossága, s a mobiltelefonnal rendelkezők száma eléri az 5 milliárdot. Jelenleg az emberiség 80 százalékát fedi le mobilhálózat, az internetet mobilokon és laptopokon keresztül látogatók száma már elérte az egymilliárdot.

Technológiai guruk úgy látják, hogy a komputerekétől eltérő a „fizetési pszichológiája" a mobileszközöknek, az okostelefonoknak (BlackBerry, iPhone), a táblagépeknek (iPad) és a különféle e-olvasó készülékeknek (az Amazon-féle Kindle, Sony Reader, Plastic Logic). Az ilyen mobileszközökön a tartalom-hozzáférés aktusába könnyebb bevinni a fizetés elemét. Ha a mobilokra pénzért letöltött csengőmelódiákra, emelt díjas SMS-szolgáltatásokra, a 6 milliárd dolláros forgalmat termelő iTunes-zenebazárra, az alkalmazásokat árusító Apple App Store tavalyi 1,4 milliárdos bevételére vagy az on-line játékok és virtuális világok 30-150 millió dollár közötti bevételeire gondolunk, igazuk van a szakértőknek. Ezek a pénzek mind néhány dolláros fizetésekből jöttek össze. A szórakozásra tehát hajlandók áldozni a felhasználók, de vajon érvényesíthető a koncepció a netes olvasás és tájékozódás terén is?

Az Esquire és más magazinok 2,99 dollárért kínálják egy-egy lapszámukat az Apple ketyeréin keresztül. Az amerikai GQ decemberi számát hétezren töltötték le, a januárit kétszer ennyien. Az Apple iPhone-os újsághozzáférésnél megengedte, hogy a lapkiadók maguk szabják meg a tartalomszolgáltatás tarifáit. A magazinkiadók azzal az előnnyel jönnek a digitális játszmába, hogy rendszerint kiterjedt adatbázisokat halmoztak fel előfizetőikről és azok vásárlási szokásairól, s az Apple igyekszik úgy szerződni a lapokkal, hogy ezeket az adatokat megszerezhesse, mert az iTunes tranzakcióinál állítólag sem a hitelkártya számát, sem a vevő nevét nem kapja meg a cég.

Mi lesz a jövő újságaiban?

A sajtóműfajok is radikálisan átalakulnak, fontosságuk is átrendeződik. A hírszolgáltatásban már megfigyelhető, hogy egyre több kisméretű, specializált hírügynökség anyagai kapnak helyet nagy országos lapokban. A belsős tudósítói gárdák leépítésével az újságírás kiszervezése indult be. Az amatőrök is betörnek a fősodorba. 300 népszerű blog szövegét és fotóanyagát gyűjti össze napilapformában a Printed Blog. A Chicagóban és San Franciscóban kiadott ingyenes lap minden kerületben külön kiadással, helyi hirdetésekkel jelenik meg naponta kétszer, amelyre on-line értékesíti a reklámfelületeket, hirdetésszervezők nélkül. Számításaik szerint ebben a konstrukcióban 750-1500 dollárnyi profit lehetősége van hetente.

Verhetetlennek hitt tartalommodellek dőlnek meg: a veszteséges Newsweek réteglapként pozícionálja magát, hogy megőrizze 1,2 milliós létszámú, tehetős olvasóközönségét, s a teljes heti híranyag kötelező elemzésével és kommentálásával szakítva az exkluzívabb oknyomozó anyagok és a markánsabb véleményeket hangoztató cikkek közlésére vált. Rövidülnek a sajtóműfajok: az esszéből szerkesztői glossza lesz, ezek viszont blogbejegyzésekké alakulnak, amik pedig tömör Twitter-beszólásokká. A Google News olvasóinak fele már csak átfutja a főcímeket, így az agyuk is „átdrótozódik", másfajta ingerületátviteli kapcsolatok aktivizálódnak. Szakértők szerint a holnap sajtóorgánumát a Huffington Post testesíti meg: van benne egy kis kommentár meg életmódtanács, linkek más hírportálokhoz és némi saját tudósítás.

De az izgalmas formai és tartalmi átalakulások ellenére sem tudja senki megmondani, hogy fellendül-e újra a nyomtatott sajtó, vagy dinoszauruszként az utolsókat rúgja az on-line kommunikáció korában. Szociológusok szerint a fragmentálódó médiatérképen a legnagyobb veszély az, hogy mindenki a saját politikai elveinek és világnézetének tetsző médiumot „fogyaszt", amivel megszűnik az ideák, nézőpontok inspirálóan ható áramlása a társadalom egész keresztmetszetén. Az önigazoló hírfogyasztás eredménye: fanatizálódás és radikalizálódás.

Válságjelenségek
● 2000 óta 6 millióval csökkent az amerikai napilapok példányszáma, ennek 70 százalékát lapmegszűnések okozták. A világban további egymillióval lett kevesebb a sajtó összpéldányszáma.
● Az internet térnyerésével globálisan 40 százalékról 14 százalékra mérséklődött a printmédia részesedése a reklámtortában. A készpénzhiányos időkben barterrel próbálkoznak a piaci szereplők, a brit sajtó hirdetéseinek 5,6 százalékát csereberével árusították tavaly.
● A Los Angeles Times odáig ment a hirdetők kiszolgálásában, hogy címlapján szerkesztőségi cikknek látszó hirdetést közölt. Az eset nagy felhördülést keltett.
● A Google 2009 januárjában abbahagyta 800 nyomtatott sajtótermék hirdetési felületeinek értékesítését.
● Franciaországban a L’Equipe című sportlapot leszámítva mindegyik napilap veszteséges. A kormány dobott mentőövet: adókedvezményt kínált, és hirdetései volumenét megduplázva évi 362 millió dollárral segíti a lapkiadást, amit sokan a lapok lekenyerezésének tekintenek.
● Csökkennek a hírszerkesztőségek és tudósítói gárdák (elbocsátási hullám), visszaszorul az alapos oknyomozó újságírás.
● Rivális hírlapok fognak össze, hogy saját nyomda közös használatával megosszák nyomtatási költségeiket.
● Napilapok költöztek internetre, vagy ritkították kiadásaikat a hét bizonyos napjaira.
● Csődhullám: 2009. január: Minneapolis Star Tribune; február: Philadelphia Daily News; nyár: a Los Angeles Timest kiadó Chicago Tribune Co.; augusztus: Reader’s Digest (2,2 milliárdnyi tartozás).
● Idehaza a multik 2010-es médiatervezésében javarészt kihúzták a printlapokat.

Véleményvezér

A Fidesz az elmúlt öt év költekezését részben forintleértékelésből fedezte

A Fidesz az elmúlt öt év költekezését részben forintleértékelésből fedezte 

Első helyen az ipari termelői árak drágulásában.
Sorra történnek robbanások az orosz árnyékflotta tankerein

Sorra történnek robbanások az orosz árnyékflotta tankerein 

Immár a tengereken is folyik a háború.
Jönnek a Budapest-logós Pride pólók

Jönnek a Budapest-logós Pride pólók 

Az Orbán Viktorral szembeni ellenállás kereskedelmi vetületet kap.
Hadházy Ákos szerint személyenként 80 ezer forintos büntetésre számíthatnak a Pride résztvevői

Hadházy Ákos szerint személyenként 80 ezer forintos büntetésre számíthatnak a Pride résztvevői 

Bár egyetlen gyermeket nem ért sérelem a Pride miatt a résztvevők gigabüntetést kapnak.
Elképesztő nagyságú adófizetői pénzt kapott Áder János alapítványa

Elképesztő nagyságú adófizetői pénzt kapott Áder János alapítványa 

A Fidesz politikusai nem tudják ott hagyni az állami zsíros bödönt.

Info & tech

Cégvezetés & irányítás

Piac & marketing


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo