A motiváció kifejezés a pszichológiában gyűjtőfogalomnak számít, mivel beletartozik minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényező.
A vezető célja az, hogy valamilyen eszközzel kicsikarja a késztetést, hogy alkalmazottai ne "csak" érdektelenül dolgozzanak, hanem hatékonyan tevékenykedjenek a cég sikerei érdekében. Csakis ilyen feltételek mellett profitálhat a munkavállaló tevékenységéből. Mindezek elérése azonban nem egyszerű feladat, hiszen egy csapat számtalan egyéniségből tevődik össze. A mondat, amivel egyikőjüket szorgos munkára ösztönözhetjük, nem biztos, hogy másokból is hasonlóan lelkiismeretes munkavégzést vált ki.

A vezetőnek ezért tisztában kell lennie azzal, hogy beosztottjai külön-külön milyen egyéniséget képviselnek. Tűri-e a nyilvános kritikát, vagy éppen ellenkezőleg: a dicsérő szavak sarkallják munkára. A kollégák előtti, nyilvános megszégyenítés nagyon ritkán vezet pozitív eredményre. A túl gyakori dicséret sem célravezető, mert fennáll a veszélye, hogy a munkavállaló túlértékeli képességeit, másrészt a mindennapos dicséret elveszíti ösztönző funkcióját.
Az értékelés, minősítés bármelyik formáját (jutalmazás, büntetés) válassza is a vezető, mindig nagy hasznát veszi emberismeretének és empátiájának.

Emellett azonban azzal is tisztában kell lennie, melyek azok a konkrét feltételek, amik meghatározzák a beosztottak megelégedettségét, jó közérzetét.
Nem árt tehát a munkavállaló szemüvegén át megvizsgálni a munkahelyi körülményeket: Biztosítja-e a dolgozó szakmai fejlődését, sőt előrelépését? Rendelkezésre állnak-e a mindennapi zökkenőmentes munkavégzés technikai feltételei? Kellemes hangulat uralkodik-e a munkahelyen? Jól tudnak-e együttműködni a munkatársak? Megfelelő-e a fizetés és az egyéb juttatások mértéke? Elfogadható-e az időbeosztás? Csupa olyan kérdés, amely alapvetően determinálja a dolgozók hangulatát, lelkesedését, s így hatékony munkavégzését.

Sok vezető él abban a tévhitben, hogy csakis a megfelelő bérszínvonalra kell ügyelnie. Egy nemzetközi felmérés azonban megcáfolja ezt. Eszerint ugyanis az embereket csak a negyedik helyen motiválja a pénz. A dobogós helyeket a szakmai megbecsülés, a megfelelő munkaidő és az előrelépés lehetősége foglalja el. Természetesen az anyagi elismerés is fontos, de nem elegendő ahhoz, hogy megtartsunk egy-egy tehetséges munkatársat.
A motiválás akkor hatékony, ha hosszú távon biztosítja az alkalmazottak lelkesedését, érdeklődését, és nem csupán múló fellángolást kelt. Ezért próbáljuk meg őket is bevonni a tervezési mechanizmusba, így a folyamat részeseiként már ők is biztosítva látják jövőjüket, s a cég érdekeit immár sajátjuknak tekintik.

Van azonban egy aranyszabály: az adott szó szentsége.
A vezető optimális esetben tekintéllyel bír munkatársai között. S tekintélyét nem pusztán hatalma, vagy szakmai sikerei miatt éri el, hanem embersége okán. Etikus magatartása meghozza jutalmát, hiszen beosztottjai az ő magatartását fogják lemásolni és mérvadónak tekinteni. És ugyebár kinek van szüksége egy dolgozóra, aki nem tartja a szavát?!
k. o.