A világon több országban ismert ez az adófajta, de mindenhol másként működik. Nem mindegy, hogy a lakossági tulajdonban lévő családi házakra, lakásokra vetik-e ki vagy csak az állandóan nem lakott épületekre, mint az üdülők; luxusjelleggel adóztatják, azaz csak a kirívóan magas értékű villákra vonatkozik-e; csak a jövedelmet termelő, bérbe adott lakásokat adóztatják vagy csak a nem lakossági épületeket (üzemek, irodák, raktárak). Az sem mindegy, hogy az adó kivetése során milyen kedvezményeket tesznek lehetővé. Így nem szabad összehasonlítani ezeket az adókat csak az adó kulcsa alapján.
Jelentős különbség az is, hogy Magyarországon az ingatlantulajdon a meghatározó, s sokkal kevésbé terjedtek el a bérlakások, mint Nyugat-Európában, vagyis egy ilyen adó mindenképpen más kört érint. A jövedelmi különbségekről, s az adórendszer egyéb különbségeiről már ne is beszéljünk. A nemzetközi összehasonlítás - különösen olyan országokkal, mint Dánia - így nem adhat megalapozott iránymutatást vagy hivatkozási alapot semmire. És annak az ellenkezőjére sem.
Nem véletlenül emlegetjük Dániát, amit most hivatkozásként (vagy riasztó példaként) előrántanak mások is a kalapból. Dániában ugyanis úgy vezették be az ingatlanadót, hogy párhuzamosan a jövedelemadókat csökkentették, amint ez a Reformszövetség javaslatának is hangsúlyos eleme. Ezen túlment azonban az a megoldás, hogy akik az ingatlanhoz igazolhatóan adózott jövedelemből jutottak, azokat nem érintette az ingatlanadó! Ingatlanadó Magyarországon A tisztánlátás végett nem árt leszögezni, hogy ma Magyarországon létezik ingatlanadó, illetve különböző ingatlan jellegű adók. Ilyen pl. ún. luxusadó, amit évente félszázalékos mértékben, a 100 millió forint értéket meghaladó lakóingatlanok után kell fizetnie a tulajdonos magánszemélynek és vállalkozásoknak, a 100 millió feletti rész után.
Az ingatlan jellegű adók az önkormányzati hatáskörben lévő telek-, építmény- és kommunális adók is. Nem mindegy, hogy az ingatlanadó bevezetése ezeket miként érinti. Mint ahogy nyilván nem mindegy, hogy az ingatlanadó érinti-e majd a lakóingatlanok mellett a telkeket, a termőföldeket, az állami és egyházi ingatlanokat (óvodákat, templomokat), az üzemeket, raktárakat, irodákat és egyéb vállalkozói épületeket. Ma még nem hallani a vállalkozók, az önkormányzatok és a klérus tiltakozását, de ha későn eszmélnek, előfordulhat, hogy az önkormányzatok az iskolák után is ingatlanadót fizethetnek (pótforrások biztosítása nélkül), a Katolikus Egyház pedig újra búcsúcédulák árusítására kényszerül, hogy a Szent István Bazilika utáni adót lepengethesse. A termőföldekre kivetett ingatlanadónak az élelmiszer árakra és a gazdaság egyéb szegmenseire gyakorolt hatását nem mernénk elemezni, de annak, aki ingatlanadót vetne ki rájuk, nem ártana.
Igazságos-e az ingatlanadó?
Az igazságosságot több szempontból is lehet vizsgálni. Így például, az emberek akkor tartanak jogosnak egy adót, ha az nem halmozott, azaz nem egy egyszer már adózott jövedelmet terhel. Az igazságosság további szempontjai, hogy az adó mennyi kibúvóra ad lehetőséget, s hogy a gazdasági döntései során mennyire számolhatott vele az adóalany.
A halmozottság szempontjából az ingatlanadó nehezen lehet igazságos. Az ingatlanok, különösen a lakossági tulajdonban lévő épületek már így is többszörösen terheltek az adókkal: Adózott - nem kis mértékben - az élőmunka, amivel a magánszemély az ingatlan, illetve az építőanyag árát előteremtette, adóztatva vannak a megtakarításai, amit félretett az ingatlan vásárlása érdekében, s adóztatva van az építőanyag és munka, amivel az ingatlan felépült. Egy lakóépület gyakorlatilag az összes adótípussal vastagon terhelt: jövedelemadóval, mely az építtető mellett az építőmunkások után is ki kell fizetni, vagyoni adóval a megtakarítások után, fogyasztási adóval az összes beépített anyag után, jövedéki adóval a szállításokra felhasznált üzemanyag után, valamint a jelenlegi ingatlan jellegű adókkal és illetékekkel is.
Nehéz volna megbecsülni, hogy egy lakóépületnek mennyi része lehet adó. Ha az építtető és a vállalkozó minden adót szabályosan befizetne, akkor ez 80-90% körül járhatna. Ha ennyire becsületesek volnának polgártársaink, akkor valószínűleg jurta sátrakban laknánk, mint őseink. Ha az építtető és a vállalkozó egyaránt kreatív, akkor ezt akár 50% körüli értékre le tudják tornázni. Az átlagos adóterhelés azonban valószínűleg ennél jóval magasabb, úgy 60-75% körül lehet, mivel szigorodnak az ellenőrzések, terjednek a vagyonvizsgálatok és az állami támogatások is a fehéredés irányában hatnak.
Akár 50, akár 90% az ingatlan jelenlegi adóterheltsége, jogos feltenni azt a kérdést, hogy igazságos-e az ilyen extrém mértékű terheket még tovább növelni?
Korántsem mindegy az sem, hogyan kerül megállapításra az adó alapja. A mai nyilvántartások, nem ilyen célra készültek, így nem is alkalmasak arra, hogy egy általánosan bevezetendő adó alapját képezzék. A beszerzési ár igazságtalan lenne, hiszen ugyanazon forgalmi értékű ingatlanok esetén eltérő adóalapot eredményeznének attól függően, hogy 1, 5, 10 vagy 20 éve vásárolták meg. Nem is szólva a magánerős beruházásban épült házaktól, ahol a szerzési érték kimutatása így nem lehetséges. A forgalmi érték vagy a nettó pótlási érték korrekt meghatározása viszont csak egy minden szempontra kiterjedő szakértői értékbecsléssel lehetséges, ami nem olcsó mulatság, különösen, ha hirtelen sokmilliós kereslet jelentkezik iránta. Ráadásul az egyszeri értékbecslés nem megoldás "örök életre". Az ingatlanok értéke dinamikusan változik a tulajdonos beruházásai által, valamint a környezet változásai következtében (pl. csatornázás, útépítés), ami újbóli értékbecslést igényelhet.
Teljes cikk a baubid.hu portálon.
