Az Európai Bíróság (EB) szeptember 12-én határozott a Cadbury Schweppes plc & Cadbury Schweppes Overseas Ltd v Commissioners of Inland Revenue (C-196/04) ügyben. A szakmai körökben nemzetközileg is nagy érdeklődéssel várt ügyben az Egyesült Királyság ellenőrzött külföldi társaság szabályozásával kapcsolatban hozott határozatot a bírói testület.
Az ellenőrzött külföldi társaság szabályozás lényege, hogy adózási szempontból hátrányos helyzetbe hozza, valamilyen többletteherrel sújtja azokat a gazdálkodókat, amelyek alacsony adókulcsú államban hoznak létre leányvállalatot. Az ilyen szabályozás egyik elterjedt formája az, amikor az anyavállaltnak társasági adót kell fizetnie az illetősége szerinti államban olyan jövedelemre tekintettel, amelyet a kedvezményes adózási rezsim alatt működő leányvállalat hozott létre.
Előzmények
A fenti ügy előzménye, hogy a Cadbury Schweppes csoport létrehozott két csoportfinanszírozó céget Írországban. A finanszírozó társaságok kedvező, 10 százalékos társasági adókulccsal adóztak. Mivel azonban, az ír társaságok az Egyesült Királyságban hatályos jogszabályi rendelkezések alapján ellenőrzött külföldi társaságoknak minősültek, a hatóságok adót vetettek ki a brit anyavállalatra az Írországban elért jövedelem alapján.
Az adókivetés jogszerűségét vitató Cadbury Schweppes azt állította, hogy az ellenőrzött külföldi társaságra vonatkozó szabályozás alapvető szabadságjogokat sért, így ellentétes a Közösségi joggal.
Határozat
Az EB határozatában kimondta, hogy a vitatott adószabály korlátozza a letelepedési szabadságot. A bírói testület rámutatott ugyanakkor arra is, hogy abban az esetben, ha valamilyen objektív körülmény alátámasztja azt, hogy az ellenőrzött külföldi társaság létrehozása illetve a vele folytatott tranzakciók gazdasági alapot nélkülöznek, és kizárólag adóelkerülést szolgálnak, abban az esetben a letelepedési szabadság korlátozását igazoltnak kell tekinteni. Az EB határozat alapján több európai országban át kell alakítani a szabályozást.
A szakértő szerint
Magyar szempontból az EB határozat úgy értelmezhető, hogy elfogadható a társasági adótörvény koncepciója, bár egyes elemei kiegészítésre szorulnak. A jelenlegi szabályozás az ún. "valódi gazdasági jelenlét" meghatározásával mentesíti a hátrányos következmények alól azokat az adózókat, akik valós üzleti célból hozzák létre kedvező adózási környezetben működő leányvállalatukat - mondta el Szabó Dénes, az Ernst & Young adópartnere.
A követelmények további pontosítása ugyanakkor indokolt lenne. A társasági adótörvényben foglalt definíció leginkább problémás pontja annak meghatározása, hogy mikor tekinthető az adott leányvállalat (vagy telephely) alacsony adóterhelésűnek.
A törvény szerint akkor állapítható meg az alacsony adóterhelés, ha egyáltalán nem fizet a külföldi társaság társasági adót vagy az adóévre megállapított, ún. effektív adókulcs nem éri el a 10,67 százalékos mértéket. Az effektív adókulcs a társasági adónak megfelelő adó és az adózás előtti eredménynek megfelelő összeg százalékban kifejezett hányadosa. Ezzel kapcsolatban kérdésként merülhet fel, hogy pontosan melyik adóév effektív adóterhelését kell vizsgálni - előfordulhat olyan eset, hogy a társaság működése idején az effektív adókulcs meghaladja a törvényben előírt mértéket ugyanakkor az osztalékfizetés évében már ez alá csökken az adóterhelés - illetve, hogy hogyan kell meghatározni az effektív adóterhelést az adókonszolidációba bevont külföldi leányvállalat esetében, valamint az adózási szempontból transzparens társaságoknál.
Kimondottan diszkriminatív a szabályozás holding társaságok esetében. Egy egyszerű példával élve, ha a magyar vállalat egy külföldi termelő vállalatot közvetlenül tulajdonol, a termelő vállalattól kapott osztalék adómentes. Amennyiben a külföldi termelő vállalatot egy külföldi holdingon keresztül tulajdonolja a magyar társaság, a termelő vállalat osztaléka - ami a holdingon keresztül jut el a magyar vállalathoz - itthon adóköteles. Véleményem szerint ez sérti a letelepedési szabadságot, ezért is szükséges változtatni a magyar szabályozáson.
