Mi más magyarázza a gyógyszerek "központi" átárazását, mint a túl jó eddigi - és talán ezutáni - időjárás? Gondoljunk csak bele, eltelt már vagy két hónap az idei télből úgy, hogy mínusz fokokat legfeljebb otthon, a hűtőgépben mérhettünk. Ekkor pedig jóval kevesebb energiát kell elhasználnunk a fűtésre.  Az nekünk, bérből-fizetésből vagy még csak abból se élő polgároknak roppant jó, de a költségvetésnek roppant rossz: kivételesen törvényesen nem fizetünk annyi adót, amennyit várnak tőlünk. A bevétel azonban kell. Minden forintnak helye van, az elfogadott költségvetési törtvény, annak kiadási oldala elosztott minden pénzt az utolsó fillérig.  A befolytat és a majdan befolyót. Azt a remélt bevételt is, amit a meleg tél miatt egyszerűen és törvényesen nem fizetünk be. A megoldás? Ha nem jön a bevétel, akkor csökkenteni kell a költést. Ott, ahol az bőséggel van. Például a gyógyszerkasszánál. Ha a 90 százalékos helyett 80 százalékos a legnagyobb tömegű pirulatámogatás, akkor a kassza olcsóbban megússza, de legalább is később kér és kevesebb pótlást a költségvetéstől. Ne feledjük, akad egy másik csel is, az, hogy nem január 2-án kerül több pénzünkbe a patikaszer. Hanem egy kicsit később. De mert jön a drágulás és mert tudjuk, hogy jön, hát - megfelelő  orvosi segédlettel - azonnal felvásároljuk azt a készletet is, amit időnek utána jóval drágábban kaphatnánk meg, mint a majdani 80 százalékosakat. Azért, mert az ösztönzés az azonos hatóanyagú szerek közül csak egyet, a most éppen legolcsóbbat fogadja kegyeibe. A többi pedig - támogatás hiányában - egyszerűen ott maradna a gyógyszertár raktárában, eladatlanul. És persze úgy, hogy adót sem termel az államnak, ha nem jut el a végső felhasználóhoz. Mi történik tehát? Az, hogy januárban jön a felvásárlás. Csakhogy a patikaroham ugyan hoz forgalmat és így többlet adóbevételt a büdzsének, de bizonyára nem eleget. Azért sem, mert túl jó volt az időjárás és elvitt egy csomó pénzt. Sőt, túl jó is lehet a tél hátralevő hónapjaiban, így tehát gondoskodni kell a tovább csökkenő kiadásokról. Hogyan? Bizony úgy, hogy a már beígért szabályozást - csak a legolcsóbb azonos hatóanyag élvezi a társadalombiztosítás támogatását - cseppet "felturbózzák". A támogatás mértékének a lefaragásával. Nincs mese, a kormányzat nem tehet mást, hiszen még az ingyenes népi gyógymódot sem hívhatja segítségül. Pedig régen a fertőzést haza hozó gyereket összefektették a testvéreivel, legyenek csak túl egyszerre a kórságon, s mindeközben rájuk nyitották a téli ablakot is, a hideg ellen a paplan alatti test saját többlet gyártmányú melegével képes volt kikúrálni a betegség legjavát. A mai, 2007-es egészségügy ezzel azonban nem élhet, mert ha ablakot nyit a lázas kölyökre, akkor nem a mínusz tíz fok tölti meg a betegszobát, hanem a plusz tíz, akkor pedig nincs esély az ősi gyógyulásra. És persze nincs több fűtés - hisz' meleg tél van - és nincs több költségvetési bevétel sem az el nem fogyasztott energia adóján keresztül. Visszaérkeztünk a kiindulóponthoz, meg ahhoz, hogy a költségvetést nem gyógyítja más, csak a gyógyszerdrágítás.  Állítólag az ostyáért a jövőben sem kérnek többet a patikák. Nem véletlenül. Valamivel be kell vennünk a még keserűbb pirulákat.