K. Péter 1996. július 16-án egy személygépkocsit vásárolt J. Valértól; mindketten aláírták a gépkocsi-adásvételi szerződést, s a vevő a vételárat kifizette.
Mintegy két hónappal később K. János közúti közlekedési balesetet okozot: figyelmetlenül vezetett, s nekiütközött egy, az út szélén álló autónak. Személyi sérülés nem történt, azonban mindkét kocsiban jelentős összegű kár keletkezett, összesen mintegy 900 ezer forint értékben. Az illetékes rendőrkapitányság K. Jánost a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt tárgyalás nélkül pénzbírsággal sújtotta.

K. Péter a gépkocsivásárlást követően az autóra nem kötött kötelező felelősségbiztosítást, így a vétlen károsult kárát a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) térítette meg.

A balesetet követően K. János egy új adásvételi szerződési blankettát állított ki, amelyen vásárlóként saját magát tüntette fel, a szerződéskötés időpontjaként pedig 1997. január 11-ét írta be. Az illetékes rendőrkapitányságon bemutatta ezt a szerződést, amelynek alapján a gépkocsi tulajdonjogát átjegyezték az ő nevére.

Perel a Mabisz
A Mabisz fizetési felszólítást küldött K. Jánosnak; miután ez nem vezetett eredményre, pert kezdeményezett ellene. Keresetlevelében előadta, hogy a baleset időpontjában K. Jánosnak nem volt a gépkocsira érvényes kötelező felelősségbiztosítása; ezért kérte a vétlen balesetet szenvedett részére kifizetett 900 ezer forint tőke, annak kamatai és perköltség megfizetését. Hivatkozott arra, hogy az alperes felelőssége a polgári törvénykönyv (Ptk.) általános kártérítési szabályai, valamint a veszélyes üzem üzemben tartójára vonatkozó rendelkezései szerint áll fenn.

K. János alperes azzal védekezett, hogy a baleset időpontjában a gépkocsira érvényes felelősségbiztosítás volt kötve, ezért a felperesi követelés alaptalan. Csatolta a gépkocsi korábbi tulajdonosa, J. Valér nevére kiállított feladóvevényt, amely szerint az a kötelező felelősségbiztosítást a balesetet megelőzően, 1996. június 15-én megfizette. Az alperes előadta azt is, hogy a baleset időpontjában a személygépkocsi nem vitásan nála volt, azzal ő valóban közúti balesetet okozott, a gépkocsi tulajdonjogát azonban csak a balesetet követő év januárjában szerezte meg. A baleset napján csak kipróbálásra volt nála az autó, azt követően pedig saját költségén kijavíttatta azt, s csupán később kötötték meg az adásvételi szerződést.
Az alperes védekezése alapján a felperes a kereseti kérelmét kiterjesztette J. Valérra mint másodrendű alperesre, és kérte a bíróságot, hogy az üzemben tartó személyének tisztázását követően az első- vagy a másodrendű alperest vagylagosan kötelezzék a Mabisz által már kifizetett kárösszeg megtérítésére.

Mit mond a régi tulajdonos?
J. Valér mint másodrendű alperes védekezésében előadta, hogy személygépkocsiját 1996. július 15. napján adta el K. János fiának, s abban az időpontban érvényes kötelező biztosítása volt. A balesetkor már nem ő volt a gépkocsi tulajdonosa, az adásvételi szerződés alapján történt tulajdonosváltozás átíratása pedig már a vevő, K. János fiának a kötelezettsége volt. A későbbi, 1997. évi adásvételi szerződéssel kapcsolatban, amelyre az elsőrendű alperes hivatkozott, előadta: azon nem az ő aláírása szerepel; így vitatta annak érvényességét.

A felperes mindezek alapján azt indítványozta a bíróságnak, hogy keresse meg másodrendű alperes kötelező biztosítási partnerét, hogy kiderüljön, a baleset időpontjában az autóra volt-e kötve kötelező felelősségbiztosítás, s hogy ki volt a tényleges tulajdonos és üzemben tartó.
A bíróság megkeresésére a biztosító közölte, hogy a baleset időpontjában a perbeli gépjármű társaságuknál kötelező felelősségbiztosítással nem rendelkezett

Ki a felelős?
Az elsőfokú bíróság a fenti tényállás alapján felperesi követelést elutasította.
Ítéletében megállapította, hogy a baleset időpontjában a perbeli személygépkocsi tulajdonosa az elsőrendű alperes perben nem álló fia volt. Megállapította, hogy a másodrendű alperes érvényes adásvételi szerződés alapján személygépkocsiját 1996. július 15-én eladta, a baleset időpontjában a gépkocsinak sem tulajdonosa, sem üzemben tartója nem volt, és a balesetet sem ő okozta, ezért tehát kártérítési felelőssége nem volt megállapítható.

Az elsőrendű alperesre vonatkozóan a bíróság ugyancsak azt állapította meg, hogy a gépkocsi tulajdonjogával a baleset időpontjában nem rendelkezett.
A tulajdonosváltozás forgalmi engedélyben történő átvezetése önmagában nem jogkeletkeztető hatályú, tehát az abban feltüntetett személy önmagában, a bejegyzés államigazgatási aktusa alapján nem szerez tulajdonjogot. Az érvényes adásvételi szerződés szerint a gépkocsi tényleges tulajdonosa és üzemben tartója is az elsőrendű alperes perben nem álló fia volt, annak ellenére, hogy a forgalmi engedélyben nem ő szerepelt.
A felperes tehát nem azon személyek teljesítésre kötelezését kérte, akiknek a felperessel szemben a hatályos jogszabályok szerint a kártérítési felelőssége fennáll.

Mindezek alapján a bíróság a felperes keresetét elutasította, és egyben kötelezte, hogy a másodrendű alperesnek fizessen meg 38 ezer forint perköltséget. Az elsőrendű alperes részére perköltséget nem ítélt meg, miután az ilyen igényt nem terjesztett elő.
Fellebbezés hiányában az ítélet jogerőre emelkedett.

dr. Zamadits Péter

*

A Polgári Törvénykönyv előírásai szerint:
117. § (1) Átruházással – ha a törvény kivételt nem tesz – csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni.
(2) A tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került.

339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
(2) A bíróság a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a felelősség alól részben mentesítheti.

345. § (1) Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.
(2) Nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott.
(3) A felelősség kizárása vagy korlátozása semmis; ez a tilalom a dologban okozott károkra nem vonatkozik.
(4) A kártérítési követelés három év alatt elévül.

346. § (1) Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymásközti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni.

A gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet előírásai szerint:
9. § (1) A károsult a biztosítási szerződéssel nem rendelkező üzembentartó gépjárműve által, vagy az ismeretlen gépjárművel a Magyar Köztársaság területén okozott kára megtérítése iránti követelését az e rendelet és a mellékletében foglalt általános feltételek alapján – a 10. § keretei között – a Szövetséggel szemben is érvényesítheti.
(2) A biztosítók kötelesek a felelősségbiztosításból származó díjbevételük arányában a Szövetség elkülönített számlájára befizetést teljesíteni olyan mértékben, hogy azok fedezetet nyújtsanak az (1) bekezdés szerint a Szövetséget terhelő kötelezettségek kielégítésére.

10. § (1) A Szövetség csak olyan mértékben köteles helytállni, amilyen mértékben a károsult a kárának megtérítését a társadalombiztosítás vagy vagyon- és felelősségbiztosítás alapján (az autócasco biztosítás kivételével) nem követelheti.
(2) A vagyon- és felelősségbiztosításból, valamint a társadalombiztosításból eredő megtérítési követeléseket a Szövetség nem fedezi. Ez a kizárás nem vonatkozik az autócasco biztosító megtérítési követeléseire.

(6) A Szövetség a károsult követelésének kielégítésével kapcsolatban felmerült valamennyi ráfordítása és költsége megtérítését követelheti a biztosítással nem rendelkező üzembentartótól.

A Legfelsőbb Bíróság eseti döntései szerint:

BH1992. 242. A gépkocsi vezetésének más személy részére történő átengedése nem jelenti egyben az üzemben tatai minőség átszállását is. Kármegosztás alkalmazása a gépkocsi vezetője és a baleset bekövetkezésében közrejátszó utas között

BH1990. 140. Fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának kártérítési felelősségét nem érinti az a körülmény, hogy a kárért a biztosító a felelősség biztosítás szabályai szerint helytállni tartozik

BH1988. 273. Fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának (üzembentartónak) azt kell tekinteni, aki a veszélyes üzemet fenntartja, tartósan üzemelteti, és akinek felügyelete, irányítása, ellenőrzése és a veszélyforrás elleni különleges védekezésre való kötelezettsége mellett a veszélyes üzemi tevékenység megvalósul. Az üzembentartói minőség ismérvei között ugyanakkor nincs feltétlenül ügydöntő jelentősége annak, hogy a veszélyes üzem kinek az érdekében működik

BH1977. 491. A veszélyes üzem működési körét nem lehet a pillanatnyi helyzet szerint megítélni, hanem a veszélyes tevékenység folytatását folyamatában egységesen kell értékelni.