Ez immár a negyedik olyan uniós irányelv, amely a pénzmosás ellen született. (Olykor persze a szabályozás kicsit túllő a célon.) Ennek értelmében a vállalatok, az egyéb jogi személyek és a vagyonkezelő szervezetek tényleges tulajdonosait központi uniós adatbázisban kell feltüntetni, amelybe a hatóságok - valamint érvekkel alátámasztott jogos igény esetén például az oknyomozó újságírók is - betekinthetnek.
Ha az igény jogossága megalapozott, akkor az érdeklődő hozzájuthat a tényleges tulajdonos nevéhez, születési évéhez és hónapjához, állampolgárságához, tartózkodási országához, illetve a tulajdonosi érdekeltség jellegére vonatkozó információhoz. A hozzáférést a tagállamok csak "kivételes körülmények között, eseti alapon korlátozhatják. (Ha részvényeket osztogatunk a dolgozóknak, arra is jobban ügyelnek az idén.)
Az irányelv arra is kitér, hogy a bankokat, könyvvizsgálókat, ügyvédeket, ingatlanügynököket és kaszinókat bejelentési kötelezettség terheli, ha ügyfeleiknél gyanús tranzakcióit észlelnek. Az uniós irányelv egyértelműsíti a "kiemelt közszereplők" kategóriáját, aminek az adott jogszabályi kereten belül a korrupció elleni küzdelem szempontjából van jelentősége: az államfők, kormánytagok, a legfelsőbb bíróságok bírái, a parlamenti képviselők, valamint a felsoroltak családtagjai tartoznak ide. A pénzmosás elleni irányelvet a tagállamoknak két éven belül át kell ültetniük a saját nemzeti jogrendjükbe.
