3. A cégérték nem egyenlő a likvid vagyonnal
Az MNB pénzügyi számlái szerint a háztartások nettó pénzügyi vagyonának közel harmadát vállalati részesedések adják, vagyis több tízezer milliárd forintnyi olyan cégérték szerepel a statisztikákban, amelynek nincs napi, objektív piaci ára. Ezek az értékek jellemzően becslésen, korrigált saját tőkén vagy modellezett vállalatértékelésen alapulnak, miközben a legtöbb hazai kkv ilyen szinten a gyakorlatban nem lenne értékesíthető. Az IMF módszertani anyagai is kiemelik, hogy a nem jegyzett vállalati részesedések értékelése többféle becslési modellen alapulhat, amelyek eltérő eredményt adhatnak. Vagyis egy papíron milliárdos cégérték nagyon sok esetben nem jelent ténylegesen rendelkezésre álló, likvid magánvagyont. Mivel az adót a tényleges nyereségtől függetlenül kell megfizetni, a likviditási nehézségekkel küzdő tulajdonosok kénytelenek lehetnek tőkét kivonni a vállalatból személyes vagyonadójuk fedezésére.
4. Az 1 milliárdos szint éppen a „látható”, itthon maradó vagyont üti
A vagyonos adófizetők adóoptimalizálás céljából hajlamosak részben vagy egészben külföldre helyezni a vagyonukat, hogy ott realizálják tőkéjük hozamát, mivel a valóban nagy vagyonok gyorsabban tudnak országok, eszközosztályok és struktúrák között mozogni. Az alacsonyabb küszöb ezzel szemben inkább azokat a vállalkozókat és ingatlantulajdonosokat éri el, akiknek a vagyona helyhez kötött, könnyen azonosítható és nehezebben mozgatható. Ez nem a szupergazdagokat fogja elsőként megfogni, hanem a hazai, „lábon maradó” vagyont.
