A két szakma, a közlekedés és a környezetvédelem képviselői elsősorban az utóellenőrzés – ismertebb nevén a monitoring – szükségességét elemezték, valamint egy „Környezetvédelmi kézikönyv” és egy úgynevezett „Hatások katalógusának” összeállításában egyeztek meg.

Az első lépés
A„Gyorsforgalmi utak – környezet- és természetvédelem” című, őszi konferencia csak az első lépése annak a munkának, melyet a fenntartható fejlődés szabályai szerinti, "környezetbarát” infrastruktúra kialakítása során a közlekedési és a környezetvédelmi szakembereknek együtt kell elvégezniük, mégis, a következő jövőbeni feladatok körvonalazódtak:
1. A közös munkához elengedhetetlen egy közös, egymást kiegészítő adatszolgáltatás, hogy a környezeti hatástanulmányok pontos információtartalommal rendelkezzenek; tehát kompatíbilis adatbázisokat kell létrehozni.
2. Ahhoz, hogy a szakmai adatbázisok egyrészt útügyi, másrészt az ország környezeti állapotára vonatkozó tartalommal is rendelkezzenek, át kell adni a beruházásokban érintettek számára a szükséges biogeográfiai jellemzőket, és a természeti és az ökológiai hálózat publikus adatait is.
3. Az adatok ismeretében kell összeállítani a „Hatások katalógusát”, kijelölve az érintett hatásterületeket, illetve a területen azonosítható, környezetileg érzények pontokat. Majd ezek alapján meghatározhatók a részletes környezet-, természet- és tájvédelmi hatástanulmányok szempontjai.
4. A fentiek alapján ki kell dolgozni a gyorsforgalmi utak előzetes és részletes környezeti hatástanulmányainak részletes tartalmi elemeit.
5. Az új útügyi környezeti monitoringot a konferencián elhangzottak alapján a környezeti hatásvizsgálatok „Környezetvédelmi kézikönyve” és a készülő „Hatásvizsgálati katalógusok” alapján célszerű megtervezni, és az adatokat integrálni kell az országos figyelőrendszerekbe.

Pontosított engedélyezés
A szakemberek egyetértettek abban, hogy a megfelelően hatékony és racionális előkészítést elősegítheti a környezetvédelmi engedélyezési hatósági rendszer pontosítása, esetleges módosítása a közlekedési engedélyezési szabályozás mintájára. Erre kétféle lehetőségek kínálkozik.
Az egyik, hogy a 20/2001. (II.14.) – a környezeti hatásvizsgálatról szóló – Kormányrendelet 20.§ (1) kimondja: „Olyan tevékenység esetén, amelynek megvalósításához nyomvonalas létesítmény telepítése szükséges, a tervezett nyomvonal egyes önálló szakaszai önálló engedélyezés tárgyát képezhetik.” Ugyanennek a (2) pontja szerint „Több felügyelőség területét érintő telepítés esetén az eljáró hatóságot a másodfokú hatóság - (jelen esetben a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség) jelöli ki -, így egy-egy gyorsforgalmi útpálya környezetvédelmi engedélyét kiadó hatóság kijelölésére a jogi lehetőség ma is megvan.
A másik lehetőség, hogy a főfelügyelőség közvetlenül fogja össze a gyorsforgalmi utakra vonatkozó hatásvizsgálati eljárásokat, hasonlóan az útügyi hatósági eljáráshoz, amely a másodfokhoz rendeli a gyorsforgalmi utak engedélyeinek a kiadását. Ebben az esetben azonban jogszabály módosításra van szükség.

Utak az Unióba
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk szempontjából a legfontosabb közúthálózat-fejlesztési feladat a gyorsforgalmi hálózat építési ütemének a gyorsítása. Az összeurópai közlekedési hálózatot alkotó fő közlekedési korridorok, az úgynevezett „Helsinki folyosók” közül öt is érinti Magyarországot. S mivel hazánkban a gyorsforgalmi hálózat fejlesztése nemzetközi kötelezettségek, valamint kormányhatározatok szerint történik, ezek kiépítése az 1085/1997. (VII.24.) és a 2117/1999. (V.26.) kormányhatározat szerint is elsőbbséget élvez. Ugyanakkor óriási érték az, amit Magyarország természeti sajátosságai képviselnek, hiszen hazánk egyedülálló táj- és biodiverzitással rendelkezik. Ilyen az Alföld, ami a legnyugatibb kelet-európai erdősztyepp zóna, az ország nyugati széle, alpesi klímahatásoknak következtében kapcsolódik a közép-európai kevert tűlevelű erdők régiójához, a Dél-Dunántúlon lefelé haladva egyre inkább érvényesül a nyugat-balkáni hatás, aminek következtében a illír flóratartományra jellemző különleges növénytakaró alakult ki. S még megemlíthető ezeken az élőhelyeken előfürdő védett hüllő és kétélű fauna valamint nagy értékű vadállomány. Az infrastruktúra hálózatot tehát csak a környezet- és természet állapotának pontos ismeretében, úgynevezett konfliktus-szegény folyosókban alakíthatjuk ki.
Természetesen ma már hazánkban sokféle figyelőrendszer működik, mint például zajmonitoring, talaj- és talajvízfigyelő rendszer, emisszió-hálózat, biodiverzitás monitoring – derült ki a konferencián elhangzott előadásokból. Megkezdődött a természeti állapotfelvétel, elkészült az országos láp kataszter, az ökológiai hálózati térképek. A teendő a közlekedési és környezetvédelmi szakembereknek az eddigieknél hatékonyabb együttműködésével a meglévő tudások egyesítése.

Vezérelvek a beruházóknak
A nagyléptékű beruházásoknak az Európai Unióban elfogadott vezérelvei Magyarország számára is elérendő célként kell, hogy szerepeljenek. Tehát az utakat magas színvonalú kivitelben úgy kell megtervezni, és a környezetben elhelyezni, hogy azok ne károsítsák azt. Az egészséggel, a természettel és a kultúrával kapcsolatos konfliktusokat már a korai szakaszban fel kell ismerni és tisztázni. S a különböző lehetséges megoldások között a környezetvédelem-orientált kell, hogy előnyt élvezzen.
(l. r.)