Megítélésünk szerint az adóbevételt generáló személyi jellegű kifizetések az adott üzemekben a GDP többlet maximum 20 százalékát tehetik ki, illetve a profit is kétséges a működés első évében. További kérdés, hogy a fenti gyárakban dolgozó vendégmunkások bérüket a hazai piacon fogják-e elkölteni, vagy hazautalják azt.

A költségvetés tételei más oldalról is ellentmondásosak. A 10,5 százalékos bruttó átlagkereset növekedés 3,6 százalékos infláció mellett 6,7 százalékos reálbér emelkedést jelentene. Ezt nem fedezi a 3,9 százalékos munkatermelékenység javulás, amely egyébként az utóbbi 15 év egyik legjobb eredménye lenne. Kérdés, hogy mitől bővülne ilyen magas mértékben a munkatermelékenység (2010 óta az átlagos szint 1,1 százalék volt), továbbá bizonytalan, hogy a vállalatok miből gazdálkodnák ki a dinamikus reálbéremelést.

A növekedési kilátásokat továbbra is korlátozzák a globális geopolitikai feszültségek, különös tekintettel az amerikai vámok körüli bizonytalanságokra, valamint a közel-keleti konfliktusok nyomán kialakuló energiaár-emelkedésre.

A belpolitikai környezet is hatással van a gazdasági folyamatokra: a tapasztalatok szerint a választási időszakokban a költségvetési fegyelem lazul. A GKI 2025 végére és 2026 elejére – az áprilisi választások közeledtével – a kormányzati jóléti kiadások (a költségvetésben jelenleg nem szereplő) növekedésére számít. A gazdaságpolitikai irányváltás lehetősége különösen az áprilisi választásokat követő időszakban válik meghatározóvá. Nem egyértelmű, hogy az akkor hatalomra kerülő politikai erő(k) milyen mértékben kötelezik majd el magukat a költségvetési konszolidáció mellett. A 2010 óta követett gazdaságpolitika nem járt kiemelkedően magas hiányokkal a választási években, ugyanakkor ez inkább a választások utáni megszorító intézkedéseknek – például adóemeléseknek – volt köszönhető, nem pedig a kiadások mérséklésének.