Harmadik gond, hogy immár 100 euró alá került a gázár, vagyis e tekintetben ott vagyunk, ahol az energiaszankciók előtt voltunk. Azt pedig már alig merjük megemlíteni, hogy tavaly karácsonykor 130 euró is volt a gáz ára, amikor még se háború, se szankció nem volt.

Összefoglalva sajnos azt lehet mondani, hogy az energiaárakat ugyanúgy, ahogy minden mást piaci terméket időtlen-idők óta, a kereslet-kínálat kettőse irányítja és nem a szankciók.

A Kormányinfón ott volt Nagy Márton, az ötödik Orbán kormány gazdaságfejlesztésért felelős tárca nélküli minisztere is, aki úgy vélekedett, hogy Magyarország tartós felzárkózása Európához megvalósul a kabinet intézkedési terveinek köszönhetően. Ennek nagyon örülnénk, mert az adatok szerint már Visegrádi Négyekhez képest is lemaradóban vagyunk.

A 4 ország fejlődése gyakorlatilag párhuzamos jelleggörbét mutat, ahogy egy gazdasági régióhoz illik, egyetlen kereszteződés van, amikor eléggé el nem ítélhető módon a lengyelek éppen lehagynak minket. Lehet, hogy mindezért a szankciós infláció a hibás, de elképzelhető az is, hogy az igazi felelős a politikai korrupció mértéke, amelynek tekintetében sajnos nálunk nem jó a helyzet.

És persze érdemes megnézni a szabadságjogok állását is, hiszen, ha áttételesen is, de ez szintén befolyásolja egy ország gazdasági helyzetét. Ha csökkennek a szabadságjogok, akkor egyrészt sérül a vállalkozói kedv, másrészt az innovatívabb munkaerő elhagyhatja az országot. A göteborgi egyetem egy általános index alapján vizsgálja a világ országaiban a szabadságjogok helyzetét. Mennyire tartják tiszteletben a kormányok a sajtó- és médiaszabadságot, a hétköznapi emberek szabadságát, hogy politikai kérdéseket vitassanak otthon és a nyilvánosság előtt, valamint a tudományos és kulturális véleménynyilvánítás szabadságát? És nem állunk jól.