Először is gratulálunk Gulyás Gergely, miniszterelnökséget vezető miniszternek nyelvújító szándékáért. Ilyen közgazdasági fogalom ugyanis, hogy szankciós infláció a világ egyetlen közgazdasági tankönyvében sem található és így még Európában sem nevezte senki a mostani áremelkedéseket. Reméljük ez a remekbe szabott új szóvirág nem jut olyan sorsra, mint néhány próbálkozás a nyelvújítók korában. Sajnos a gőzmozdonyt ma is így hívjuk ahelyett, hogy a sokkal magyarosabb gőzpöfögészeti tovalöködöncöt használnánk. A sálat pedig nyaktekerészeti mellfekvencnek kellene nevezni, hogy mindenki pontosan értse miről is van szó.
A szankciós infláció gondolatával is vannak nyelvészeti és tartalmi problémák, de reméljük ezeket sikerül meghaladni és nemsokára a világ összes közgazdasági tankönyvében találkozunk ezzel az új terminus technicusszal.
Első gond, hogy keveredik benne az ok és okozat. A szankciók ugyanis egy háború okozataként születtek és mint ilyenek nem feltétlenül alkalmasak egy betegség leírására. Ha egy ember szívinfarktust kap, akkor nem szoktuk összeesett betegségben szenvedőnek hívni, inkább szív- és érrendszeri problémával kezelik.
Második gond, hogy a magyar infláció tényleg speciális. Minden európai országot érintenek a szankciók az élelmiszerár-emelkedés mégis nálunk a legmagasabb. Ez tehát egyszerűen matematikailag így nem jön ki, hogy a szankciók önmagukban felelősök lennének az inflációért. Itt valaminek még meg kell bújnia a háttérben.