Csak a gyártási kapacitásokban és a filmes szakemberekben mutatkozó korlátok szabhatnak határt a hazai filmkészítésnek, amelynek kilencven százaléka megy úgynevezett „exportra”. Az éves szinten 200 milliárd forintos forgalmú szektorból ekkora szeletet hasítanak ki maguknak a nemzetközi bérgyártásban készülő alkotások és az ezekhez kapcsolódó kiegészítő filmes szolgáltatások - írta laptársunk, az Életforma.hu.
A globális filmszektort gyökeresen átalakító streaming-láz korábban sosem tapasztalt keresletet támaszt Magyarországon a gyártásra. „Az igényeknek gyakorlatilag nincs felső plafonja, a hazai stúdiók és műtermek teljes kihasználtsággal működnek, kapacitásaik jó időre le vannak kötve” – jegyzi meg az Oscar-díjas Saul fia című filmet producerként jegyző Rajna Gábor.
Abban azonban, hogy Magyarország filmipari centrummá válhatott saját szűkebben és tágabban értelmezett térségében, a jól képzett, minőségi munkára képes szakemberállománynak is elévülhetetlenek az érdemei. „Régebben a külföldi produkciók saját stábbal jöttek, manapság azonban tőlünk toborozzák azokat a filmeseket, akik a kétkezi munka dandárját végzik el a forgatáson és az utómunkában egyaránt” – mondja az Életforma.hu-nak Salamon András rendező, a Lumière Filmiskola vezetője. Mivel a bérgyártás – főként a sorozatdömping következtében – felső korlát nélkül képes felszívni a meglévő kapacitásokat és szakembereket, ezekből máris érzékelhető szűkösségek alakultak ki.
(További részletek az Életforma.hu-n)
