„A felsőfokú végzettség szükséges, de nem elégséges feltétele a későbbi érvényesülésnek. Diákként talán még csak a jövedelem a fő hajtóerő, és később jön a felismerés, hogy milyen nagy jelentősége volt a diákmunkás évek során szerzett valós gyakorlati tapasztalatnak. Sokan ekkor jönnek rá, hogy nem minden a papír: önmagában még nem elég ahhoz, hogy megtalálják a helyüket a karrierpályán, mert az nagyrészt a személyes kvalitásokon múlik. A partnereinknél is azt látjuk, hogy a kiválasztás során sokkal többet nyom a latba a jelölt megfelelő hozzáállása és szorgalma, mint a végzettségek száma vagy típusa” – emelte ki a Mind-Diák Szövetkezet vezetője.

Hova tovább, ha nem vettek fel? 

Ha a diák nem kerül be a kívánt szakra, nem ritka forgatókönyv, hogy inkább a halasztás mellett dönt: dolgozik vagy nyelvet tanul, és később akár újra is érettségizik. Minden egyetemen van lehetőség a halasztásra, ezért nincs veszítenivalója azoknak, akik egy évvel később iratkoznak be a választott szakra. Ez azonban azzal a hátránnyal járhat, hogy elveszítik a diák státuszukat: azzal számolni kell, hogy amint lejár a fiatal diákigazolványának érvényessége, már nem jogosult az ingyenes orvosi ellátásra és a kedvezményes diákbérlet használatára, ezen felül pedig nem vállalhat – a főállásúnál lényegesen kedvezőbb adózású – diákmunkát vagy gyakornoki munkát sem. Az esti vagy levelező tagozatos hallgatókra más feltételek vonatkoznak a kedvezmények terén, azonban ők sem dolgozhatnak diákként, kizárólag a nappali tagozatos diákok (aktív vagy passzív félévesek) élhetnek ezzel a lehetőséggel.