Eközben az energiaforrások birtoklása óriási geopolitikai befolyásszerzést tesz lehetővé az egyes országok számára. 2023-ban a világ földgáz- és kőolaj-kitermelésének közel fele a három legnagyobb termelő országból származott. A földgáz tekintetében az Egyesült Államok a teljes globális export több mint 25 százalékát adja, majd Oroszország jön 14,4 százalékkal és Irán 6,4 százalékkal. A kőolaj tekintetében szintén az Egyesült Államok vezet 22 százalékkal, majd Szaúd-Arábia és Oroszország következnek 11-11 százalékkal.

Arra, hogy egy új technológia bevezetése milyen geopolitikai versenyelőnnyel bírhat, éppen az Egyesült Államok számít kiváló példának. A fentebb idézett rangsorok első helyére a 2010-es évektől az akkoriban innovációnak számító repesztéses technológia repítette az amerikaiakat, amivel óriási mennyiségű palaolajat és palagázt tudtak a felszínre hozni, újfajta energiapiaci függőségeket kialakítva.

Napjainkban pedig, az elektromobilitás térhódításával azok az országok kerülhetnek lépéselőnybe, amelyek rendelkeznek természetes lelőhelyekkel és technológiákkal a kritikus fontosságú nyersanyagok, például a lítium- vagy kobaltbányászat tekintetében. Ezek a függőségek a másik oldalon kockázattal járnak a vásárló országok számára, melyek ezt leginkább a semleges technológiákba és a körforgásos gazdaságba történő befektetések felpörgetésével tudják mérsékelni.

EU, USA, Kína: három út a zöld jövőért

A világ nagy erőközpontjai mind valamilyen fenntarthatósági stratégia mentén igyekeznek geopolitikai befolyásukat is kiterjeszteni. Az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió egészen eltérő eszközökkel és prioritások mentén törekednek arra, hogy vezető szerepet töltsenek be a fenntarthatósági átmenetben.