A XXI. század elején az észak-magyarországi régió több gazdasági mutató szerint is Magyarország elmaradott és lemaradó területeihez tartozik – állapítják meg az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemzési Intézetének kutatói tanulmánykötetükben. A ’90-es évek transzformációs visszaesése e régiót több szempontból is erőteljesen érintette: az ipari és a mezőgazdasági termelés jelentős visszaesése iparágakat és az őket kiszolgáló cégcsoportokat sodort el, miközben nagyfokú társadalmi átalakulás ment végben a térség munkaerőpiacán. Mindezt pedig a térségen belüli társadalmi különbségek mélyülése és a régión belül a leszakadó és fejlődő térségek, település csoportok jól kirajzolódó elkülönülése kísérte.

A tanulmánykötet szerzői arra vállalkoztak, hogy az elmúlt évtized(ek) tendenciáinak nyomon követésével és elemzésével világos képet adjanak a régió gazdasági fejlődésének trendjeiről és a régió gazdaságának jelenlegi helyzetéről. A munkacsoport arra törekedett, hogy e trendeket időben lehetőleg minél távolabbra visszatekintve rajzolja meg – ezáltal felhívva a figyelmet a régió gazdasági fejlődését befolyásoló hosszú távú tendenciákra. Másrészt a komparatív szempont érvényesülését is fontosnak tartották azt, hogy a régió gazdaságának helyzetét leíró mutatókat minden esetben összevessük az ország más területeit jellemzőkkel. Továbbá azt, hogy kistérségi és település szintű elemzés segítségével kimutassák a régión belüli – eltérő fejlődési pályát bejáró, és a jövőben feltehetően – eltérő fejlődési pályát befutó település csoportokat; és a közelgő EU csatlakozás és szlovák-magyar határ közelgő „virtuálissá válása” okán az északi régió gazdaságföldrajzi és -történeti kapcsolataira tekintettel megrajzolták két szlovákiai megye (a kassai és a besztercebányai) gazdasági helyzetét. Ezen túl néhány, alapvetően nehéziparáról és bányászatáról híres külföldi (francia, német, angol, amerikai) régióban az ipar leépülésének, átalakulásának, az adott régió talpra állásának, illetve kudarcának példáját is segítségül hívták abban, hogy reális képet lehessen alkotni az északi régió fejlődését hosszú távon alakító tényezőkről.

A tanulmánykötet öt hosszabb-rövidebb tanulmányt tartalmaz. Az első (Takács Zita:Nemzetközi kitekintés) az iparleépülés nemzetközi tapasztalatait mutatja be és elemezi. Arra hívja fel a figyelmet, hogy az iparleépüléssel sújtott térségek rehabilitációja rendkívül hosszú, akár több évtizedig is elhúzódó folyamat, amelynek eredménye eléggé bizonytalan: elhúzódó lokális válságok, szociális problémák; és nagy erőfeszítésekkel és anyagi áldozatokkal valamint a helyi társadalom és gazdaság összefogásával fémjelzett sikerek jellemzik ezeket az eseteket. A külföldön már bevált, illetve kudarcot vallott módszerek tanulmányozása elengedhetetlen a magyarországi „rozsda övezetek” jövőbeni felszámolásához, rehabilitációjához.

A második tanulmány (Bartus Tamás: Fontosabb tendenciák: 1988-2002). Észak-Magyarország utóbbi 15-20 évének gazdasági fejlődését tekinti át a rendelkezésre álló statisztika adatok tükrében. A régió helyzetét az országos adatokkal, illetve fejlett nyugat-magyarországi megyékkel összehasonlítva vizsgálja. Bemutatja a gazdasági szerkezet átalakulását az ipar fejlődését és a gazdasági átmenetben az itt letelepülő külföldi tőke szerepét. Behatóan foglalkozik a munkaerőpiac átalakulásával, a gazdasági aktivitás, a munkanélküliség, a bérszínvonal alakulásával. Kitér a térség infrastrukturális adottságaira és néhány, az itt élő lakosság fogyasztását és jólétét jellemző indikátor alakulására.

A harmadik tanulmány (Kopasz Marianna: Fejlődési pálya és jelenlegi gazdasági helyzet) olyan összefoglaló munka, amely amellett, hogy áttekinti az észak-magyarországi régióról, megyéiről és kistérségeiről írt, témánk

szempontjából fontos tanulmányok következtetéseit, a szocialista iparosítástól kezdődően rajzolja meg a régió fejlődési pályáját és elemzi a gazdaság jelenlegi helyzetét alakító tényezőket.

A negyedik tanulmány (Tóth I. János: Migráció és a lakosság adóköteles jövedelmei: 1990-2001) település szintű vándorlási és személyi jövedelemadó-bevallási adatok alapján vizsgálja a régióban az oda- és elvándorlás, valamint a lakosság jövedelmi szintj e és e jövedelmi szint változásának tendenciáit. Kimutatja, hogy Észak-Magyarország helyzete több területen is sajátos: a vidék többi régiójához képest itt jelentősebb mértékű volt az elvándorlás 1990-2001 között; és bár a vidéki átlaghoz képest nem változott jelentősen az itt élő lakosság jövedelmi szintje, de növekvő különbségek mutathatók ki a régión – és különösen Borsod-Abaúj-Zemplén megyén – belül az egyes településeken lakók jövedelmi szintje között. Mindez a szegregáció erősödésére, a szegénységnek egyes településeken, illetve kistérségekben való egyre erősödő koncentrációjára hívja fel a figyelmet.

A kötet utolsó, ötödik tanulmánya (Bindics Ingrid – Takács Zita: A két határos szlovákiai megye gazdasága) elemzi Szlovákia és ezen b elül az észak magyarországi régióval határos Besztercebányai és Kassai megye gazdaságának helyzetét. Ez a tanulmány különleges – és Magyarország szempontjából üdvös – aktualitást hordoz. A közelgő EU csatlakozás ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy Magyarország tagja lesz az EU-nak, részt vehet az EU intézményrendszereinek működésében, alakíthatja azt, és pályázhat a speciális EU alapok nyújtotta fejlesztési forrásokra, hanem azt is – ami e régió számára fontos – hogy 84 év megosztottsága után virtuálissá válik a magyar-szlovák határ. A korábban mesterségesen megszakított gazdasági és társadalmi kapcsolatok újjáéledhetnek, tágítva a határ mindkét oldalán élők lehetőségeit és növelve jólétét.