Nehéz elhinni, hogy a komoly pénzügyi feszültségek akár visszafordíthatatlanul rossz helyzetet is jelenthetnek a Transelektro Holdingnak. Pedig ha nem jut egyről a kettőre a január 20-i, ma reggeli tárgyalásokon a gazdasági miniszter és a vállalat főtulajdonos elnöke, akkor a csoport különböző egységeinél - Bács-Kiskun megyében és Budapesten lévő gyártóhelyein például - előbb-utóbb több ezer ember kenyérkeresete kerül veszélybe.  Az államtól nem minden alap nélkül vár közvetlen és közvetett segítséget az energetikai nagyvállalat. Ha nem is jótékonyság céllal, de a köznek is jót tett a Transelektro pár évvel ezelőtt, amikor is az olasz Ansaldo kezében lévő Ganz Villamossági Rt.-t - jelentős hitelek felvétele mellett - megvásárolta. Az akvizíció során a legfőbb finanszírozói partnere a Magyar Fejlesztési Bank lett, mely ugyancsak tulajdont szerzett az egykoron bedőlni készült Ganzvill Rt.-ben.  A Transelektro - mely immáron tradicionális piacaira is együtt ment üzleteket szerezni a Ganz gyárral - az MFB-s kölcsöneit jelentős részben már törlesztette.  De miközben ezzel a "nagy tétellel" a szokásosnál nehezebben birkózott meg, máshol, részben az üzleti szektorban, részben az államnál eladósodott. Ismert adatként kezeli a sajtó a Transelektro ötmilliárd forintos lejárt szállítói tartozását, s azt, hogy több kereskedelmi banktól már kapott átütemezést hiteleire. Az adóhatóság sem tartja lehetetlennek a lejáró tartózások későbbi beszedését. Az "esedékes" állami segítségnek azonban éppen a legfontosabb partner, azaz saját maga meggyőzésénél lehet szerepe: hiszen az MFB a legutóbbi időkig nem sok hajlandóságot mutatott a még meglévő hitelállomány átstruktúrálására.

A Transelektro első embere egymást "kioltó" két számmal operált még a legutóbbi időkben is, eszerint a csoport lejárt kinnlevősége ugyanúgy 5 milliárd forint, mint a követelése. A "hírpiacon" azonban körülbelül 12 milliárd forintot kitevő kinnlevőségről is értesülni lehet. És arról, hogy a pénzükre váró hitelezők a csoport legrentábilisabb egységének értékesítését sürgetik, az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó transelektrós cégeket dobatnák piacra. Valóban, a húsz vállalatból álló holding energetikai üzletágának az utóbbi időben kezdtek csak "visszajönni" a jó piacai, mivel a világpiacon is némi élénkülés volt tapasztalható. Az idénre megnyert projektek között két nagy erőmű beruházása szerepel, így a zilahi és a tuzlai építése, felújítását. E két megbízás ötvenmillió euró bevételt jelent a cégnek, s további több mint 30 millió eurót kóstál egy romániai tender megnyerése.  Az energetikai területen eddig keletkezett veszteségeket nem kis mértékben a hazai piacon jó pozíciókkal rendelkező ingatlan szektor finanszírozta. A Transelektro nemrégiben kezdődött és a szakmában is jó üzletként elkönyvelt ingatlanfejlesztési projektje a Prestige Towers nevű, mely az Újpesti-öböl bejáratánál valósul meg.  

A talán legveszteségesebbként elkönyvelhető transelektrós cégegységnek a közlekedési üzletág számít, melynek meghatározó vállalata a Ganz Transelektro Közlekedési Rt. De éppen ez a valamikori ansaldós cég az, amelyik főszerephez jutott a MÁV elővárosi motorvonat tenderénél, hiszen a nyertes svájci Stadlernek a magyarországi beszállítója, s mint ilyen, több milliárd forint rendelésállományt tudhat magáénak. Ennél az üzletnél is az általános nóta tűnik igaznak, az, hogy a Ganz Transelektro Közlekedési Rt.-nek legalább annyi követelése van, mint amennyivel ő tartózik a neki szállítóknak. Mindenesetre talán itt a legelmérgesedettebb a helyzet, hiszen a transelektrós általános bizonytalanság az elővárosi motorvonat üzletet teheti tönkre legelőször.