A Taylor Wessing szakértői rámutatnak, hogy a feleknek a Munka Törvénykönyve értelmében a távmunkavégzésről a munkaszerződésben, vagy annak egy módosításában kötelesek megállapodni. Ami a költségtérítést illeti, arról is kötelesek a felek külön (de nem szükségszerűen a munkaszerződésben) megállapodni.

2. A munkavállaló visszajöhet az irodába, ha a megállapodás távmunkavégzésről szól?

Pusztán pénzügyi szempontból nézve a távmunka a magas energiaárak miatt minden bizonnyal kevésbé lesz vonzó a munkavállalók számára a téli időszakban, ha a munkavállalónak a munkáltató nem téríti meg az ezzel felmerült szükséges és indokolt költségeit. Ennek megfelelően arra lehet számítani, hogy egyes alkalmazottak nem akarnak majd tovább távmunkavégzés keretében otthonról dolgozni, ezzel csökkentve a fűtésszámlájukat.

Az, hogy a munkavállaló egyoldalúan válthat-e távmunkavégzésről irodaira, a távmunkavégzésre vonatkozó megállapodás előírásaitól függ. Tekintettel arra, hogy a távmunkavégzésre vonatkozó megállapodás a munkaszerződés része, illetve utóbb épül abba bele, főszabályként – ha csak a felek erre vonatkozó rendelkezést nem építettek a munkaszerződésbe – külön nem lehet a távmunkavégzésre vonatkozó megállapodást felmondani.

3. A munkáltató elküldheti a munkavállalókat távmunkára, hogy energiát takarítson meg?

Igen, a munkáltató jogosult évente 44 napig a munkavállalóját a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen, így különösen a munkavállaló otthonából foglalkoztatni. A munkáltató ebben az esetben köteles a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás várható tartamáról a munkavállalót tájékoztatni. Ezt meghaladóan a munkaszerződésben meghatározott munkahelytől eltérő munkavégzéshez a feleknek külön meg kell állapodniuk. A munkáltató költségtérítési kötelezettsége viszont ebben az esetben is változatlanul fennáll.