A személyes megítélés szerepe a rejtett gazdasággal kapcsolatban meglehetősen sokszínű - állítja az Ecostat. A szürke gazdaság lényeges eleme az adó- és társadalombiztosítási rendszer. Az adórendszerrel való viszonylagos elégedetlenség dacára a lakosság háromnegyede egyetért azzal, hogy a gazdasági előírásokat mindenkinek be kell tartania. Tizenhét százalékuk szerint, ha másoknak ezzel nem ártunk, áthághatjuk az előírásokat, és mindössze 2 százalékuk szerint ezt bárki megteheti, ha képes rá.
A hazai lakosság 74 százaléka elítéli a rejtett gazdaság egészét, vagy legalábbis egyes formáit. Az elvi állásfoglalásoknak ellentmond, hogy egynegyedük részt venne a rejtett gazdaság valamely formájában, ha ennek semmilyen negatív következményét nem érezné, és csak kétharmaduk utasítja el egyértelműen ezt a lehetőséget. A lakosság 13 százaléka úgy vélte, hogy a jelenlegi törvények, elsősorban az adórendszer rákényszeríti az embereket a törvényszegésre. Arra a kérdésre, hogy mikor hághatja át valaki a gazdaságra vonatkozó törvényi előírásokat, a megkérdezettek többsége egyértelmű elutasítással válaszolt: 49 százalékuk szerint soha. Hét százalékuk azonban úgy gondolja, ha vészhelyzet van, ha nincs más megoldás, akkor megszegheti valaki a gazdasági törvényeket. A lakosság nagyobb mértékben tartja elfogadhatatlannak a vállalkozók ügyeskedéseit, mint az alkalmazottakét, másrészt sokkal inkább károsnak tartják azokat az illegális tevékenységeket, amelyek mögött nem áll tényleges teljesítmény.
Legnagyobb mértékben a teljesítés nélküli fiktív számlák "gyártását" és vásárlását ítéli el a közvélemény, ezt 10 megkérdezettből 9 erkölcsileg megengedhetetlennek tartja. Nem sokkal jobb a megítélése a fekete foglalkoztatásnak, amelyet a lakosság 83 százaléka tart erkölcsileg is problémásnak. Öt megkérdezett közül négy hasonlóan vélekedik a magánjellegű kiadások céges "elköltségeléséről", és nem sokkal esik jobb megítélés alá az ismerősöktől, barátoktól kapott számlák költségcsökkentő célzatú felhasználása sem, ezt a megkérdezettek mintegy háromnegyede ítélte el. Sőt a barátok részére történő számlagyűjtést is a lakosság valamivel több, mint kétharmada erkölcsileg aggályosnak tartja. A bejelentés - és így adózás - nélküli ingatlankiadást a magyar lakosság 66 százaléka tartja elítélendőnek, és gyakorlatilag ugyanennyien vélekednek így a nem bejelentett munkavállalásról is. A tényleges vagy vélt, illetve megszokásokon alapuló plusz teljesítmények elismerésére szolgáló jövedelmek (hálapénz, borravaló) eltitkolása még erősebben megosztja a lakosságot. Csak minden második válaszadó ítéli el egyértelműen az ilyen jellegű tevékenységet. A vélt vagy valós plusz teljesítmény elismerésére szolgáló jövedelemátengedés, azaz a hálapénz és borravalóadás rendkívül elterjedt a magyar társadalomban.
#page#
A be nem jelentett munkavégzés meglehetősen elterjedtnek tekinthető Magyarországon. A háztartások 16 százaléka tud rendszeres, nem bejelentett alkalmi munkavégzés konkrét eseteiről, négy tizedük pedig be nem jelentett, "zsebből fizetett" plusz munkáról. Negyvenöt százalék azoknak az aránya, akik előtt nem ismeretlen az a helyzet sem, mikor a munkaadó az alkalmazott munkájáért járó bér csak egy részéért fizet adót, azaz minimálbéren jelenti be alkalmazottját. A válaszokból nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket a "fekete munka" tényleges arányaira, de azt megállapíthatjuk, hogy széleskörűen elterjedt, hiszen a lakosság jelentős része a közvetlen környezetében észleli a törvénybe ütköző foglalkoztatást. A megkérdezettek négytizede hallott már olyan esetről, amikor valamilyen plusz munkáért rendszeresen külön juttatást kap valaki és ez nincs törvényesen bejelentve. Ezzel mindkét fél adózás nélkül jut jövedelemhez. A különböző "fekete munkák" törvénytelen jellegének ismertsége, tudatosultsága feltehetően eltérő mértékű. Valószínűleg az egyik legkevésbé törvénytelennek tartott ilyen jellegű tevékenység a bejárónő, takarítónő foglalkoztatása. A tevékenység sajátossága, hogy ez esetben mindkét fél, a munkaadó és a munkavállaló is magánemberként vesz részt a kapcsolatban.
A megkérdezettek 15 százaléka tud a környezetében olyanokról, akik bejárónőt, takarítónőt tartanak bejelentés nélkül. A személyes kiadások cégköltségként történő elszámolása is ismert a magyar lakosság körében. Majdnem minden második válaszadó szerint ennek bizonyos formái bevett gyakorlatnak számítanak a környezetükben működő vállalkozók körében.
Az adócsökkentés egyéb illegális módjai közül a lakosság egyharmada (35%) hallott már arról, amikor az adás-vételi szerződésre a ténylegesnél alacsonyabb összeget írnak be. Csaknem ennyien ismerik a fiktív számlák adásvételét (34%). Olyan esetről, amikor más személlyel vagy céggel állíttattak ki számlát már kevesebben hallottak, csak minden ötödik válaszadó (20%) nyilatkozott így. A jövedelem-növelés indirekt lehetőségének egyik gyakori formája a számla nélküli szolgáltatásnyújtás, kereskedés is. A számla nélküli adás-vételről feltételeztük, hogy a társadalom számára valamivel "elfogadottabb", mint az adócsalás egyéb fajtái, hiszen látszólag mindkét fél úgy jár jól, hogy ebből senkinek nem származik kára, és ehhez még nem is kell látványosan, "tevékenyen" csalni. A számlaadási kötelezettség elmulasztása természetszerűleg csak a lakosság kisebb részének adottság, a többség számára csak elméleti kérdés. A számlaadási kötelezettség elmulasztásánál sokkal szélesebb kört érinthet az abban való "cinkosság", vagyis a számla nélküli vásárlás. Ez lehet tudatos megegyezés eredménye is az eladó és vevő között, de lehet az eladó saját döntése is, amit a vevő elfogad, vagy legalábbis nem kifogásol.
A válaszadók egyharmada már vásárolt olyan helyen, ahol nem adtak számlát a vásárlásról, például kínai piacon. 64 százalékuk nem vásárolt ilyen helyen, míg 1 százalék nem emlékezett elég pontosan ahhoz, hogy egyértelmű választ adjon. Az elmúlt 3-4 év tendenciái a lakossági véleményekre alapozva nehezen ítélhetők meg, mivel csaknem 30 százalékuk szerint csökkent azon alkalmak száma, amikor nem kaptak számlát a vásárláskor. A válaszadók mintegy 30 százaléka említette, hogy valamilyen terméket nem legális körülmények között, utcán, piacon, vagy éppen aluljáróban a piaci árnál olcsóbban vásárolt. Az ilyen termékeket vásárlók héttizede ruházati terméket említett. Minden más árucikket jóval kevesebben szereztek be illegális körülmények között. A barátaitól, ismerőseitől számla nélkül vásárlók legnagyobb hányada, egyharmaduk ruhaneműt, ruházati cikkeket vett. Tizennégy százalékuk számolt be arról, hogy a "baráti" kereskedés során műszaki, elektronikai cikket, vagy éppen szerszámot vásárolt, míg 10 százalékuk kozmetikai cikkekre, háztartási vegyi árura költött mindenféle - a vásárlást igazoló - dokumentáció nélkül. Kilenc százalékuk élelmiszert, 6 százalékuk pedig telefont vagy mobiltelefont vett hasonló körülmények között.
A válaszadók magukról és személyes ismeretségi körükről 41 százalékban nyilatkoztak úgy, hogy az elmúlt félév során adtak hálapénzt. Ötvenhat százaléknyian mondták, hogy nem. A borravaló mértéke átlagosan 6-10 százalék, legalacsonyabb a számlakézbesítő, postás (6%), valamint idegenvezetés (7%) esetén, minden más helyzetben átlagosan 8 százalék körüli, vagy e fölött van. A szolgáltatás értékéhez viszonyítva a legnagyobb borravalót a fodrászok, manikűrösök, kozmetikusok kapják (9,8%), de alig marad el ettől az éttermi borravaló átlagos mértéke (9,7%). A befolyás érvényesítése jövedelemszerzés céljára gyorsan terjedő jövedelemszerzési forma. A lakosság négytizede hallott olyan esetről, amikor egyes cégeknél, szervezeteknél saját célokra használták a vállalat eszközeit. Ennél kevesebben említették azt, amikor saját célra vásároltak a cégen, szervezeten keresztül valamilyen terméket vagy éppen szolgáltatást. A lakosság egynegyede ismer olyan esetet a környezetében, amelyben valaki beosztása, pozíciója révén ingyen veszi igénybe mások munkaerejét. Tizenöt százalékuk számolt be olyan esetről, amikor valaki pozíciójánál fogva a házkörüli teendők elvégzésére "kér" meg valakit, 12 százalékuk említett olyan esetet, amikor az ingyenes szolgáltatás valamiféle ügyintézés volt. A válaszadók egytizede hasonló kontextusban a sofőri szolgálat magáncélú, jogosulatlan igénybevételét, míg 7 százalékuk egyéb szolgáltatásokat említett.
A rejtett gazdaság lakossági megítéléséhez hozzátartozik a legális gazdaság, és annak egyik fő szabályozó elemének, az adórendszernek a megítélése. Nyilvánvaló az az összefüggés, hogy amennyiben a legális gazdaság szabályozásának értékelése rossz, akkor növekszik a hajlam az illegális gazdasági tevékenységek elfogadására. A megkérdezettek héttizede nem tartja megfelelőnek az adórendszert. Ellenkező, azaz pozitív véleményen egytizedük van (11%). A magyar adórendszert megfelelőnek tartó szűk kisebbség azzal indokolta véleményét, hogy a jelenlegi rendszer igazságos, mivel a szegények kevesebbet, a gazdagok többet fizetnek. A válaszadók 9 százaléka az ország, a költségvetés nehéz helyzetével magyarázta kedvező véleményét. A kérdezettek 7 százaléka kritikát fogalmazott meg, miszerint csökkenteni kellene az adókat. Azok közül, akik szerint nem megfelelő a jelenlegi adórendszer 45 százalékuk azzal indokolta véleményét, hogy túl magasak a jelenlegi adók - legalábbis a keresetekhez viszonyítva. Tizennégy százalékuk azért tartja kedvezőtlennek a magyar adórendszert, mert megítélésük szerint igazságtalan, a kisembert sújtja és előnyös a gazdagoknak.
