A technológia
Az éghajlati célok elérésére szolgáló összes modell jelentős mennyiségű CCUS-t tartalmaz. A technológiát szükségszerűnek tekintik a szakemberek a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok kibocsátásának jelenlegi mennyisége és az olyan szektorok miatt, amelyeknél nem lehet csökkenteni rövidtávon a károsanyagkibocsátást, mint például a légi közlekedés.
Az elsődleges CCUS technológia az utóégetés, amelyet elsősorban az erőművek használnak. Az égés előtti leválasztás a széndioxid eltávolítását jelenti a fosszilis tüzelőanyagokból az égés befejezése előtt.
A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a kalciumhurkoltatás egy másik ígéretes leválasztási technológia, ami fejlesztés alatt áll. Ez esetben kalcium-oxid-szorbens segítségével távolítják el a széndioxidot a cementgyár füstgázaiból.
A cél: nettó nulla elérése
A világ éves CCUS-kapacitása 2023-ban összesen 55 millió tonnát tett ki. Az IEA számításai szerint azonban ennek a kapacitásnak több mint egymilliárd tonnára kell növekednie ahhoz, hogy 2050-re elérjük a nettó nullát.
2023-ban a globális CCUS-kapacitás éves növekedése 6,6 százalék volt. Ilyen ütemben csak 2070-re érjük el a nettó nulla szén-dioxid-leválasztási célt. Ahhoz, hogy 2050-re elérjük a nettó nulla szén-dioxid-leválasztási célt, az éves szén-dioxid-kapacitás növekedési ütemének majdnem meg kell duplázódnia, legalább évi 11 százalékra.
Egyes országoknak azonban többre lesz szükségük, mint másoknak, mivel az előrejelzések szerint a CO₂-lekötésnek csak egyharmada származik majd a fejlett gazdaságokból.
