Nőtt, de messze nem eleget a gazdaság súlya a gazdaságpolitikai döntések meghozatalában, az pedig továbbra is csak álom, hogy az alapkérdésekben konszenzusra jutó politikai pártok együttesen veszik elejét európai uniós pénzek elveszítésének.. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének véleménye szerint most van az az időpont, amikor végre kedvezőek a feltételek a gazdaság stabilizálásához, hosszú távú gazdaságpolitika kidolgozásához, a nagy elosztó rendszerek reformjai előkészítéséhez, elindításához. Parragh László szerint az EU-s választás után két évig nincs szavazatvásárlási időszak, de már most van hozzánk is begyűrűző amerikai, s maholnap európai konjunktúra, s mind több jelét látni a külföldi befektetői bizalom erősödésének is. Vagyis: kilendült a holtpontról a gazdaság, meg lehet ragadni a jó lehetőséget.

Az MKIK beteljesülni látja jóslatait: a kormányzati takarékossági programnak ugyanis pozitív a hozadéka. A baj csak az, hogy a kamarai indítványok – tartalmukat tekintve azonosak a kormányzati intézkedésekkel – legalább háromnegyed évvel ezelőtt fogalmazódtak meg, s jutottak el a döntéshozókhoz. A versenyképesség erősítése érdekében 200-300 milliárd forintos állami kiadáscsökkentési javaslattal álltak elő még a múlt év júniusában, 2003 őszén pedig a magas, akkor még „csak” 9,5 százalékos kamatszint lejjebb viteléért lobbyztak, remélve a jegybanki és kormányzati együttes, összehangolt beavatkozást. Az ellenkezője lett igaz. A kormányzat is késlekedve, előbb a költségvetési törvényben, majd közvetlenül annak elfogadása után, végül az idén februárban faragott le a büdzsé kiadásaiból.

A központi költségvetés kiadási főösszegének 2,75 százalékos zárolása során a beruházási jellegű visszafogás 8,64 százalékot, ezen belül az állami fejlesztések leállítása 12,8 százalékot jelent. A kamara azzal elégedett, hogy sor került a kiadáscsökkentésre, de azzal már nem, hogy legalább fél évvel később, mint azt remélték, javasolták. Parragh László azt rendjénvalónak tartja, hogy a bevételi oldalon – például az adóemelés eszközével – nem változtattak, azt azonban helytelen döntésnek gondolja, hogy a beruházások tolódnak későbbre. Ez a 87 milliárdos „csomag” fékezi a növekedést, hiszen nem keletkezik kereslet, s ráadásul olyan helyeken is lassul a fejlődés, mint a Budapesti Logisztikai Központ, vagy az informatika: az előbbitől 600 millió forintos, az utóbbiból 1,6 milliárdos állami forrást vonnak ki. A beruházások visszafogása magával vonja a lakosság nettó jövedelmének csökkenését, az pedig a fogyasztás és a kereslet mérséklődését, ami együttesen 40 milliárd forint bevételkiesést jelentenek a büdzsének.

Jó jelnek tartja az MKIK, hogy javult mintegy 150 millió euróval a kereskedelmi mérleg hiánya, s még jobbnak, s a jegybank is elismeri a gazdaságban bekövetkező fordulat tartósságát, a minapi enyhe kamatcsökkentés ennek a nyugtázata. A 0,25 százalék azonban kevés, a kamara „számszaki” érvelése szerint ugyanis egy százalékos kamatcsökkenés a költségvetés kamatkiadásait 30-40 milliárd forinttal fogja vissza rövid távon, a vállalati szférában pedig 14-15 milliárdos jövedelemtöbbletet eredményez.

A kamara ezúttal is javaslatokkal él, például szorgalmazva a kereskedelem-fejlesztés támogatásának növelését. Már csak azért is, mert a kormányzati fék éppen ezen a területen sikeredett túl erősre, felére kurtítva az ITDH e célú forrásait. Az állami szférát pedig arra bíztatja, hogy ne éljen az önbecsapás eszközével, hiszen nem túl eredményes az a gyakorlat, hogy kiszervezi magából a feladatok egy részét, de úgy, hogy megbízási díj fejében mégis elvégezteti a munkát. A megoldás az, hogy a közfeladatokat oda telepítse az állam, ahol azok a legnagyobb hatékonysággal és a legkisebb ráfordítással végezhetők el.

Parragh László a kamara e mostani felszólamlását a kormányzati takarékossági intézkedések okán nem tekinti a pénzügyminiszter kritikájának. Az alig egy hónappal ezelőtti érdekképviseleti vezetőkkel folytatott megbeszélésén Draskovics Tibor nem csupán ígérte, hogy kész a folyamatos konzultációra a kamarai, a vállalkozói és a gyáriparos szervezetek vezetőivel, hanem teljesíti is. Már megkezdte működését a reálszféra és a PM négy közös munkabizottsága is. Az egyik éppen a napokban hozta nyilvánosságra álláspontját az euró bevezetésének módjáról, időpontjáról, pontosabban arról, hogy a korábbinál rugalmasabban lehet kezelni a dátumot és programot.