Az Északi Áramlat haláltusája az ukrajnai háború kirobbanásával egyidejűleg kezdődött meg. A projekt megvalósítását a kilencvenes években az orosz kormány szorgalmazta, de már a kezdetekkor sok kritika érte. A tervet nyugaton többen aggályosnak tekintették, mert attól féltek, hogy ezzel tovább nő az Európai Unió földgáz függősége Oroszországtól. Félelmük mára abszolút igazolódott. A Krím-félsziget 2014-es orosz megtámadásakor Németország gyakorlatilag oldalazó mozgásba kezdett. Elítélte ugyan Ukrajna megtámadását, a Krím törvénytelen annektálását, néhány szankciót is bevezettek, de komoly feszültség nem keletkezett Putyin és Merkel között. Moszkva az idén februárban Kijev teljes letámadásakor talán abban bízott, hogy az Északi Áramlat ezúttal is megmenti a teljes konfrontációtól Európával. Tévedett. A nyugati hatalmak megelégelték Putyin rendkívül agresszív politikáját és immár fájó szankciókat vezettek be.

A Gazprom most épp a szankcióra hivatkozva állította le teljesen a földgáz szállításokat, mondván elromlott az egyik gázturbina és így életveszélyes lenne a működtetés. A turbina gyártója és karbantartója a német Siemens Energy szóvivője úgy reagált, hogy cége a Gazprom megállapítását nem tekinti technikai indoknak a vezeték leállítására. Valószínű tehát, hogy a Gazprom döntése mögött egy politikai akarat áll és mondvacsinált okot találtak csak ki a földgáz szállítások megszüntetésére.