A világ gazdasági elitjének éves összejövetelén mindössze 600 nő vett részt a 2400 férfi között 2017-ben. A The New York Times tudósítója elkísért egy behaviorista közgazdászt Davosba, hogy az ő szemén keresztül kapjon meglátásokat arról, miért sántít a kapitalizmus férfiuralma, s mi látszik ebből Davosban. És vajon diszkriminálva érzi magát egy nő a fene nagy férfidominanciában? A Harvadon dolgozó Iris Bohnet specialitása a nemek közötti egyenlőtlenség. Azt a tudományágat képviseli, mely a piaci szereplők tudatalatti motivációira, beidegződéseire koncentrál és arra, hogy azok miként befolyásolják a gazdasági folyamatokat. Bohnet kutatásai alapján azt vonja le, hogy a hatalmi pozícióban lévők -főleg férfiak- többsége öntudatlanul is előítéletekkel rendelkezik a női munkavállalókkal, kollégákkal szemben. (Pedig a nők kezében a kulcs a jövő problémáihoz!)
"Mégis mit gondolnak, kik ők? A szenátus?!" háborgott egy magas beosztású menedzser hölgy Davosban. Megjegyzése jól jelzi a nőkben forrongó (jogos) sértettséget. Sokkal nehezebb nekik feljebb lépkedniük a céges ranglétrán és statisztikák bizonyítják, hogy a nők zömében kevesebb pénzt kapnak ugyanazért a munkáért, mint a férfiak.
Túlélési tanácsok nőknek
A davosi Világgazdasági Fórum (WEF) kezdetén mindig tartanak egy fogadást nőknek, ahol a davosi veteránok kiokosítják a svájci síparadicsom elit vircsaftján először járó hölgyeket: túlélési tanácsokat adnak a 20%-os kisebbségnek. (Tavaly a résztvevők 17%-a volt nő.) A nemi egyenlőtlenség témájában is elhangzott idén egy-két előadás ezen a reggeli ankéton. Amit alig 200 férfi jött el meghallgatni. A McKinsey részletes vizsgálatokkal bizonyította, hogy a nemek diverzitása a munkahelyen jót tesz a biznisznek. A menedzsment tanácsadó cég kidolgozott egy algoritmust, mely lehetővé teszi a nemi előítéltek nélküli munkaerő-felvételt.
A WEF is próbál politikailag korrekt lenni e kérdésben. A fórumot alapító Klaus Schwab stábja életbe léptetett egy alapszabályt: a nagy cégek 5 embert hozhatnak, amennyiben az egyikük nő. Ha csak férfiakat delegálnak résztvevőnek, akkor 4 a keret.
Minden összeesküdött ellenük
Davosban még a legapróbb fizikai dolgok is mintha összeesküdtek volna a nők ellen. Ha beültek egy panelbe felszólalónak, a hangosítást a fülnél oldották meg: a férfiaknak ez nem gond, a nőknek viszont fülbevalók álltak a fülre akasztott mikrofon útjába. A pódiumon lévő székek is túl magasak voltak, leginkább bárszékekre emlékeztettek. Túlságosan kihangsúlyozták a női lábakat. Ha egy hölgy felült rá, a szoknyája egy kis villantós mutatványt csinált. A lábak nem értek le a talajig, könnyen leestek a magas sarkú cipők. Nem egy nőbarát környezet. (Arról már nem szól a fáma, hogy a közszereplés eme sajátosságait módosították-e időközben. De legyünk optimisták: vélhetően igen.)
De más hátrányokkal is meg kell küzdenie a nőknek: például kevesebbet alhatnak, mivel be kell lőniük a frizurájukat, mielőtt a nyilvánosság elé lépnek. Egy nőnél ez alap elvárás, a férfiaknál kevesen foglalkoznak vele, ha valaki kissé kócos. De plusz feladat a magassarkú cipő iránti elvárás teljesítése is. A havas Davosban ugyanis kint minden épeszű ember lapos sarkakon közlekedik - a nőknek tehát váltócipővel is készülniük és küzdeniük kell. Apróságok? Lehet, mégis fontosak. Hasonló részlet, hogy a találkozón szerepet kapott egy android is, "aki" szexi női formát kapott a tervezőitől. Biztos férfiak voltak...
Az ott lévő nők viszont úgy tűnik, nagyon is aktívak voltak: a The New York Times tudósítója egyik nap azt látta Davosban, hogy 10 panelből 9-ben volt női felszólaló. A 20%-os kisebbséget tehát alaposan megdolgoztatják. Ugyanakkor még itt is folyamatos a küzdelem. Iris Bohnet például egy férfival tartott közös elődadást. A férfi beszélt először, majd amikor megkapta a szót, a férfi hatszor félbeszakította (egyszer csak azért, hogy tisztázzon vele valamit, amit éppen fél perce mondott el). Erre mondják az itt előadó nők, hogy gyakran úgy érzik, "jelen vagyunk a szobában, de nem a párbeszédben".
