A társasági adókulcsokat évek óta világszerte csökkentik, amely tendencia tavaly is érzékelhető volt – ezt állapította meg nemrégiben a KPMG által a világ 68 országában végzett felmérés. Az Európai Unió tagállamainak átlagos adószintje egy év alatt 32,53 százalékról 31,68 százalékra csökkent. Ugyanez a visszaesés volt tapasztalható a legfejlettebb országokat tömörítő OECD-tagállamokban is: az átlagadókulcs itt a korábbi 31,39 százalékról 30,79 százalékra mérséklődött egy év alatt. Tavaly a leginkább Belgiumban csökkent az adó: 40,17 százalékról 33,99 százalékra, de Olaszországban is jelentős volt a mérséklés: a korábbi 40,25 százalékról 38,25 százalékra. Még tovább csökkentette társasági adókulcsát Írország, ahol ezt megelőzően is a legalacsonyabb volt az adókulcs mind az EU, mind az OECD tagállamok között. A csökkentésnek köszönhetően a korábbi 16 százalékos adókulcsot 12,5 százalékra szállították le. De nemcsak Európa nyugati felén, hanem Közép-Kelet-Európában is érzékelhető az adómérséklés: Szlovákia és Lengyelország 19 százalékra csökkenti az adókulcsot, Csehországban pedig 24 százalék a társasági adó.

Magyarországon 1995. január elsejétől drasztikusan, felére csökkentették a korábbi 36 százalékos társasági adókulcsot. A gyorsan bevezetett intézkedés kedvezően érintette az államkasszát: a megnyírbált adókulcs ellenére a költségvetés társasági adóbevételei nemhogy csökkentek, hanem éppenhogy emelkedtek. Az elmúlt 2-3 évben éppen ezért amikor adócsökkentést szorgalmaztak az érdekképviseletek, mindig arra hivatkoztak: a kisebb adókulcs több adóbevételt is hozhat az állami költségvetésnek, nem kell feltétlenül az adóbevételek mérséklésével számolni. Az előző pénzügyi kormányzat is vizsgálta már a társasági adókulcs csökkentésének lehetőségét, ám akkor arra a megállapításra jutottak, hogy a széleskörű kedvezmények miatt alig több mint 12 százalékos átlagadókulcs kellően motiváló, nincs szükség a további csökkentésre, mert adóparadicsomnak nyilvánítanak bennünket. Sőt még arról is szó volt, hogy a csatlakozási tárgyalásokon éppen azt szorgalmazták az EU szakértői: a káros adóverseny elkerülése érdekében emelje Magyarország az adókulcsot.

Az elmúlt egy évben romló gazdasági mutatók most mégis arra kényszeríthetik a kormányzatot, hogy a versenyképesség növelése érdekében mérsékeljék a 18 százalékos társasági adókulcsot. A Világgazdaság információi szerint a PM és a GKM szakértői jelenleg azt vizsgálják, hogy van-e lehetőség arra, hogy 15, vagy akár 12 százalékra mérsékeljék az adókulcsot. Tekintve, hogy nálunk nem is a társasági adókulcs magas, hanem főleg a nettó árbevétel után fizetendő helyi iparűzési adó, ezért azt is megvizsgálják: a helyi iparűzési adó feltételeit hogyan kellene ahhoz megváltoztatni, hogy az javítsa a vállalkozások versenyképességét. Annak is utánanéznek a szakértők, hogy ugyancsak a versenyképesség növelése érdekében van-e lehetőség az adómentes fejlesztési tartalék feltételeinek javítására, vagy a fejlesztési adókedvezmény feltételeinek kedvezőbbé történő átalakítására. Az adómentes fejlesztési tartalék jelenlegi feltételeivel ugyanis lényegében csupán egy előrehozott értékcsökkenési leírást jelent, az uniós irányelvekkel összeegyeztethető fejlesztési adókedvezmény pedig nem eléggé vonzó a külföldi tőkének. László Csaba pénzügyminiszter ugyanakkor kijelentette: bár vizsgálták a társasági adó csökkentésének lehetőségét, a Pénzügyminisztérium mégsem készül adócsökkentésre.

A döntés meghozatalakor a PM bizonyára figyelembe vette azt is, hogy az OECD és az EU az utóbbi időszakban egyre keményebben lép fel az ártalmasnak vélt adópraktikák és az adóparadicsomok ellen. Ugyanakkor az is tény: az alacsony társasági adószint nem jelent automatikusan alacsony adóterhet is. Ahhoz, hogy a valódi adóterhet kiszámítsuk az adó mértékét az adóalaphoz kell mérni az egyes országokban. A befektetők számára nem csak a társasági adóteher a fontos, hanem az is, hogy hogyan alakulnak egyéb adók: így például a helyi adók, a tőkeműveletekkel kapcsolatos adók, az illetékek, a vámterhek, a tb-járulékok, vagy éppen mennyi a minimálbér.