Ezzel új energetikai besorolási rendszert is bevezetnek, amelyben az épületeket és lakásokat kétféle skálán, az összesített energetikai minőségük (ahogy korábban is) és a szén-dioxid-kibocsátásuk alapján sorolják kategóriákba.
Az energetikai tanúsítványt alátámasztó számítást az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló, új miniszteri rendelet alapján kell elkészíteni. A számítási módszer átdolgozása az új, teljes életcikluson alapuló fajlagos szén-dioxid-kibocsátás meghatározása miatt is szükséges volt.
Kevesebb szén-dioxiddal kedvezőbb a besorolás
Az építési és közlekedési miniszter vonatkozó új rendelete az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról “új alapokra helyezi” az épületenergetikai szabályozást. Az új épületekre vonatkozó “közel nulla” energiaigény követelményszintjeként megszűnik a kötelező megújuló energia részarányának előírása, a helyét a fajlagos szén-dioxid-kibocsátás kötelező felső határának előírása veszi át (amely szintén “közel nulla” lesz) - áll az indoklásban. Ennek célja, hogy minél kevesebb üvegházhatású gáz jusson a levegőbe.
Közeleg a ”közel nulla” éra
Az építési miniszter rendeletéből kiderül, hogy szigorítják az új épületek építésére vonatkozó „közel nulla” energiaigényre vonatkozó követelményeket. Az újonnan épülő lakó- és szállásjellegű épületek energiahatékonyságát jelző „összesített energetikai jellemző” követelményértéke (világítási energiaigény nélkül) az eddigi 100 helyett 76 kWh/négyzetméter/év lesz, továbbá az épületek fajlagos szén-dioxid-kibocsátása legfeljebb 20 kilogramm/négyzetméter/év lehet. (Az „összesített energetikai jellemző” azt mutatja meg, hogy mekkora az épület egy négyzetméterre jutó éves energiafogyasztása. Magába foglalja az elfogyasztott energián túl azt a mennyiséget is, amely ahhoz szükséges, hogy az energia az épülethez eljusson. Ha az épület megújuló energiát használ, az „összesített energetikai jellemző” értékét csökkenti. Minél kisebb a szám, annál kisebb energiát használ az épület.)
