Nem elég olcsónak lenni - Kép:sxc

Ennél jóval meglepőbb, hogy mennyire lecsökkenhet az országok közti bérszakadék 2030-ra. Indiában a jelenlegi havi átlagkereset 25-ször kisebb, mint az Egyesült Királyságban. 2030-ra ez az arány mindössze 7,5-szeres lesz. Hasonlóképp, az amerikai átlagbérek napjainkban 7,5-szer nagyobbak a mexikói értékeknél, de a különbség az említett időszak végére négyszeres lesz már csak. Ezzel egy időben a kínai havi átlagkereset olyan mértékű növekedést produkálhat, amivel elérheti a spanyolországi átlagbérek felét.

A PwC vezető közgazdásza, John Hawksworth így vélekedik: „Habár az ilyen jellegű előrejelzések jelentős bizonytalanságot rejtenek magukban, a változás iránya mégis egyértelmű. A fejlődő gazdaságok lemaradottságából adódó bérelőny csökkenni fog, amint termelékenységük utoléri a fejlett gazdaságokét, ebből adódóan pedig a reálértékű valutaárfolyamuk is növekedni fog. Ezért az olyan gazdaságok, mint Törökország, Lengyelország, Kína és Mexikó, értékesebb fogyasztói piacokká válnak, ezzel együtt pedig más területek képviselik majd az alacsony költségű termelőképességet (pl. Fülöp-szigetek). Indiának szintén lehet előnye ebből a változásból, de csak akkor, ha infrastruktúráját és a nők képzettségi szintjét továbbfejleszti, illetve csökkenteni tudja a bürokráciát.”

Mindezen trendek mit jelenthetnek Magyarország szempontjából? 2030-ra a magyar bérek az USA viszonyítási szintjéhez képest 60-65% körüli értéken lehetnek. Ez még mindig elég jelentős különbség lehet a nyugat-európai szintekhez képest, viszont a a feltörekvő piacok – India, Mexikó, Kína – megtarthatják a jelenlegi 20-25%-os bérelőnyüket. „Ez azt jelenti számunkra, hogy költségben nem, csak nagyobb hatékonysággal, nagyobb hozzáadott értékkel lehet versenyezni – például innováció, problémamegoldás, tanulási képességek területén” – mondta dr. Szelecki Zsolt, a PwC közép-kelet-európai HR-tanácsadási vezetője.

A trendek a következő lehetséges változtatásokat jelenthetik az üzleti stratégiában:

1. A vállalatok átformálják gyártási vagy szolgáltatási tevékenységeiket (amibe néhány amerikai vállalat már belekezdett), vagy átköltöztetik ezeket olcsóbb helyszínekre.
2. Mivel a ma megfigyelhető nagy költségelőnyök csökkenni fognak, a vállalatok olyan helyszínekre költöznek, amelyek eleinte költségesebbek, de a központhoz közelebb vannak, így nagyobb kontrollt gyakorolhatnak az elosztási lánc szereplő felett, válaszolva ezzel a változó fogyasztói igényekre.
3. A közepes jövedelmű országok, azaz Törökország, Lengyelország és Kína, offshore lehetőségeket kínálnak az olyan viszonylagosan olcsóbb országok számára, mint Vietnám, India vagy a Fülöp-szigetek.
4. A jelenlegi „nyugati” offshore-országok (például Indiának Kína) újratervezik tevékenységeiket annak céljából, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat a folyamatosan növekvő helyi lakosságnak értékesíthessék.

Michael Rendell, a PwC cégtársa és a Globális HR szolgáltatások vezetője hozzátette: „A változás folyamatban van, az elkövetkező években pedig még több mozgást várhatunk. Azok a  vállalatok, amelyek már ma elkezdik a felkészülést az említett tendenciákra, jelentős előnyre tehetnek szert, különösképpen az emberierőforrás-költségek tekintetében. A költségek növekedésével a termelő és szolgáltató iparágak transzformációja elkerülhetetlen, aminek nyertesei és vesztesei is lesznek. A kormányzatoknak, szabályozó szervezeteknek és üzleti közösségeknek pedig szintén felkészültnek kell lenniük a változásra.”