Ulf Kristersson svéd miniszterelnök a Financial Times lapnak februárban úgy nyilatkozott: „nagyon szkeptikus” a „Buy European” megközelítéssel szemben, ha annak célja az európai piac védelme a nemzetközi együttműködések rovására. Szerinte Európának „minőség és innováció révén kell versenyképesnek lennie, nem piacvédelmi intézkedésekkel”.
Markus Ferber európai parlamenti képviselő a kezdeményezést „félrevezető és protekcionista” megközelítésnek nevezte, hangsúlyozva, hogy az európai ipart inkább a magas energiaárak, a túlzott szabályozás és a gyenge innovációs dinamika terheli.
Iparági szervezetek is figyelmeztetnek a lehetséges mellékhatásokra. Wolfgang Grosse Entrup, a Német Vegyipari Szövetség (VCI) vezetője szerint a „Buy European” jellegű előírások és az alacsony szén-dioxid-tartalmú termékekre vonatkozó új kötelezettségek növelhetik a költségeket és a bürokráciát, ami gyengítheti Európa versenyképességét.
A brüsszeli Bruegel kutatóintézet munkatársa, Ignacio Garcia Bercero arra figyelmeztetett, hogy a „Made in Europe” követelmények növelhetik az exportorientált iparágak költségeit, ami lassíthatja az ipari átalakulást és a zöldenergia-átmenetet.
A Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) szerint a tervezetben szereplő többletkövetelmények és származási dokumentációs szabályok különösen a kis- és középvállalatokra róhatnak jelentős adminisztratív terheket – idézte a WirtschaftsWoche gazdasági magazin.
Javier Villamor, a The European Conservative elemzője pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a globális ellátási láncok összetettsége miatt sok esetben nehéz pontosan meghatározni, mennyire „európai” egy termék, ezért a merev küszöbértékek költségnövekedéshez és rugalmasságvesztéshez vezethetnek.
