A magyar tenger már hosszú ideje egyfelől viszonyításként szolgál sokaknak, másfelől az érdekek csatatere. Rendszeresen "hozzámérik" a Balatont az Adriához, s ugyancsak rendszeresen vitába keverednek egymással a helyben élők és az üdülőtulajdonosok, a motorcsónakjuktól eltiltottak és a vízminőséget védeni akarók, a kikötőket birtokló és az ilyen tulajdonnal nem rendelkező helyhatóságok. A felsorolásnál csak egy izgalmasabb lehet, az, hogy a magyar tenger régi, új és még csak születőben lévő problémáinak megoldására kinek és milyen lehetőségei vannak. Most éppen dr. Suchman Tamás országgyűlési képviselőnek, aki január közepétől új tisztséget kapott, elnökli a Balaton Fejlesztési Tanácsot.

Kölcsönhatások

Ha komolyan vesszük, hogy az idegenforgalom leegyszerűsített export, amely páratlanul fontos a gazdaság számára, fejlesztése, bővítése pedig köz- és költségvetési érdek, akkor a Balaton felértékelődését elő kell segíteni - határozza meg a kapott feladata mibenlétét a térségben lakó honatya.

Suchman Tamás szerint az idegenforgalmi bevételek egyharmadát a tó produkálja, de a térséget jóval nagyobb egységnek gondolja a fejlesztési tanács elnöke, mint a víz mentén fellelhető üdülősor: a környező megyékbe 20-40 kilométerre mindenütt "belelóg" a magyar tenger, úgyhogy kölcsönhatásban van a településekkel. Munkahelyet, megélhetést kínál az idegenforgalom, s a kultúra fogyasztói is készek nagyobb távolságokra elkalandozni a nyaralóhelytől.

A kölcsönhatásokat - azok változásait - célszerű folyamatosan figyelembe venni. A 164 tóparti település például közvetlenül megérezte a társadalmi, politikai változásokat, például azt, hogy valamikor volt, ma nincs NDK-ból érkező és nincs szocialista idegenforgalom, gyakorlatilag semmi nem lépett a tömeges szakszervezeti és ifjúsági turizmus helyébe sem. A minőségi csere elindult már másfél évtizede, hol igen kedvező hozadékkal, hol negatív hatásokkal.

Reneszánszra fel!

A múltat mindenesetre le kell zárni - fogalmaz programbeszédbe illően Suchman Tamás, de nyomban hozzáteszi: tisztségét abban a reményben vállalta el, hogy megteremthető a Balaton reneszánsza. Úgy, hogy nem a régi struktúrákat építik újjá vagy vissza, hanem újakat, korszerűeket alakítanak ki. Az állam tehát nem vonulhat ki a tó fejlesztéséből, de a meghatározó szerep az önkormányzatoké és a magántőkéé lesz.

Ennek a triónak - az államnak, a helyhatóságnak és a befektetőnek - is csak úgy szabad fejlesztéseket elindítania, hogy a környezetet ért sok negatív hatást, például a túlépítettséget nem fokozza, hanem enyhíti, feloldja. Azok az infrastruktúra-bővítések, amelyeket meghatározó arányban az állam valósít meg - a déli parton a szennyvíztisztítást, az M7-es építését -, jó alapok ahhoz, hogy az önkormányzatok és a magántőke befektetői megtalálják számításaikat. Suchman Tamás le is fordítja ezt a köznyelvre: jó lenne, ha vége szakadna az egymásra - az államra és az uniós pénzek megjelenésére - várásnak.

A Balaton Fejlesztési Tanács elnöke árnyaltan fogalmaz, amikor azt részletezi, hogy miközben keverednek egymással a települések hatósági, államigazgatási, igazgatási, környezetvédelmi szerepei, akadályozzák a magántőke bevonásának lehetőségét még a helyben kigondolt fejlesztésekbe is. A feladat tehát a szokásos közhellyel: a mostaninál jóval kedvezőbb befektetési klímát kell teremteni. Ez a megállapítás a Balaton esetében rögtön elvezet egy másik közhelyhez: a tervezéstől a megvalósításig minden fejlesztésnél koncepcionális kérdéssé kell tenni a balatoni idegenforgalmi szezon meghosszabbítását.#page#

A másfél hónapos, a befektetőknek megtérülést rendszerint nem ígérő tóparti idegenforgalomból a Suchman-terv tehát eleve több hónaposat akar kialakítani, de ahol lehet, ott egész évest. Ha tavasztól őszig kínál programokat a térség, és ehhez megteremti a jó infrastruktúrát is, akkor - érvel a térség képviselője - megtették a helybéliek az első nagy lépést. Napjainkban ez annyit tesz, hogy a szálláshelyeket, vendéglátó egységeket a környék gyógyvizeire, termálvizeire hangoltan építik, bővítik. Siófokon például van már olyan szálloda, amelyik átalakult a meghosszabbított szezon kiszolgálására, s mint kiderült, megérte: évi 12 hónapon át veszik igénybe a termálvizes szolgáltatásokat, illetve az őszi-téli-tavaszi programokat.

Vették a lapot

Az üzleti szféra, mondhatni, vette a lapot, hiszen meghaladja a 100 milliárd forintot az a turisztikai fejlesztés, ami mostanában indult el 28 projektet felölelve. Minőségi szállásokat kívánnak létrehozni például, s középtávon legalább 30 százalékos turisztikai forgalomnövekedést generálhat a Balaton térségében az SCD-csoport. Suchman Tamástól éppen ez a befektetői gondolkodás az, ami ugyancsak nem idegen, de rögtön leszögezi: a fejlesztési tanács nem pénzelosztó szervezet. Szerepe a koordinálás, a szakmai támogatás, s bár valóban számos pénzforrás segítheti a térségben a beruházókat, a támogatásokhoz hozzáférni a Nemzeti Fejlesztési Terv, illetve regionális fejlesztési tanácsok pályázati rendszerén keresztül lehet. A Balaton fejlődését segítő programok készítésében, kiajánlásában, a partnerek felkutatásában és összehozásában a pénzintézetekkel, alapokkal, támogatást nyújtó szervezetekkel s magával az állammal lehet hatékony szerepe a Suchman Tamás vezette tanácsnak.

Praktikusan nem pénzt oszt tehát, hanem menedzsel, tőkevonzó képességet javít, növel a tó jövőjét egyengető félállami szervezet. Suchman visszatér ahhoz az alapvetéshez, hogy a jó befektetési klíma létrehozásáért elsődlegesen a hatóságoknál, állami szervezeteknél kell tevékenykedni, lévén itt voltak, s itt vannak a legnagyobb hiányosságok. Az országgyűlési képviselő ehelyütt tartja fontosnak az egyik jellegzetes tóparti átalakulást, annak negatívumait bemutatni. Már amennyire be kell mutatni azt, hogy a magyar állampolgárok százezrei építettek a Balatonon nyaralót, ezrével alakítottak ki kereskedelmi, vendéglátó egységeket, de ezeknek az ingatlanoknak, tulajdonoknak az értéke már jó ideje nem nő, sőt. Mi tagadás, mind az állandó lakók, mind a nyaralótulajdonnal rendelkezők aggódtak, aggódnak befektetéseikért. A szobakiadás ellehetetlenülése pedig eloszlatta sokak azon illúzióját, hogy majd nyugdíjas éveikben kiegészítő jövedelemre tehetnek szert.

Az utolsó nagyobb befektetési, ingatlanvásárlási hullám lecsengése időszakában készült szakmai felmérés szerint fokozatosan mérséklődött, majd meg is szűnt a főleg németek okozta drágulás, miközben az akkori kereslet európai uniós árszintre vitte föl a tó környékén lévő ingatlanokat. Már évekkel ezelőtt is például Siófokon egy közvetlen vízparton épülő, panorámás luxusingatlan elérte a négyzetméterenkénti 2000 eurót. Akkoriban a horvát tengerparton 800 és 2400 euró közötti ellenértékkel lehetett számolni, a spanyol tengerparton pedig 1500-2500 eurós árat kértek az új építésű, jól felszerelt apartmanokért.

Egy ideje már nem a négyzetméter az igazi "mértékegység" a tóparton, sokkal inkább a telekár a meghatározó, s gyakori, hogy a vevő a megvett ingatlanról nyomban lebontja a rajta lévő, régebbi igények kielégítésére alkalmas házat, s a rendezési terv adta keretek között felépíti a vágyainak megfelelő újat. Sőt, így épülnek apartmanok is, ahol például közös gazdálkodás folyik, a takarítástól kezdve a medencetisztításig, s erről szólnak a Balatonnál is megjelent lakóparkok is.

Teljes cikk a Piac és Profit februári számában.