Egy mai magyar vállalat életéből hiányzik ötvenévnyi organikus fejlődés. Így sokszor összemérhetetlen környezettudatos gazdálkodásuk színvonala a nyugat-európaiakéval. „Mieinknek” számítanak a hazai céget megvett külföldiek is, de az örökség hatalmát ők sem tudják megtörni egyik napról a másikra.

Környezet és cég viszonyát nagyon gyakran nem a vállalat tulajdonosa, hanem a menedzsmentje határozza meg. Már azzal is – mert egyáltalán nem mindegy –, hogy hol is van az üzem, légyen az a tulajdonos kicsi, közepes, nagy vagy éppen globális vállalkozása. Fizikai, de történelmi, gazdaságtörténeti értelemben is lényegi különbségeket takar az a bizonyos hol lét. A Műszertechnika, a Videoton és az Ikarus merőben más profilú, jellegű holding, de egy szempontból azonosak: Magyarországon működnek az alig több mint egy évtizeddel ezelőtt megkezdődött társadalmi-gazdasági átalakulás viszonyai között.

Eladhatatlan a környezetkárosító cég

Bármennyire is azt az ideát képviselik sokan, hogy az adott vállalat képes komoly mértékben hatni működési territóriumára, a gyakorlat sokszor az ellenkezőjét igazolja – mint ahogyan az Széles Gábor, sok egyéb mellett e három nagy cégcsoport első embere elmondásából kiderül. A cég függ a tevékenységi környezetét jellemző társadalmi-gazdasági adottságtól. Ez még akkor is igaz, ha maga a vállalat igyekszik hatni, jobb irányba terelni azt az emberekből, gépekből, infrastruktúrából álló termelőegységet és környezetét ott, ahol ő a kenyéradó gazda, s persze a gazdálkodás haszonélvezője.

A környezetszennyezésről mint az ipari termelés kényszerű velejárójáról szólva Széles Gábor különbséget tesz. A tulajdonlásával működő Műszertechnika csoport csak két telephelyen, Ajkán és Kaposvárott végez klasszikus ipari termelőmunkát, ott ilyen természetű problémákkal gyakorlatilag nem lehet találkozni. A Videoton is jellemzően az elektronikus iparban termel, s ezért összehasonlíthatatlanul más a viszonya környezetével, mint a járműgyártással foglalkozó Ikarus-cégeknek.

– Az viszont egyformán közös a három vállalatcsoportnál – jelentette ki Széles Gábor –, hogy értéken akarjuk tartani a cégekben testet öltő ingatlanokat, piacképesek akarunk maradni, így semmi szín alatt nem végezhetnek olyan ipari tevékenységet, amely károsítja a környezetet.

Ha nem ilyen egy termelő cég, akkor ma már egyszerűen eladhatatlan. Minden komoly tranzakciónak előfeltétele a környezetvédelmi felmérés, hatásvizsgálat.

Más hely, más követelmény?

A „képlet” mégsem ennyire egyszerű. Széles Gábor szerint, noha az európai uniós vállalatok környezettudatos magatartása lényegesen jobb színvonalon áll a magyarországinál, az ottani cégek sok esetben nem veszik annyira komolyan a környezetvédelmi problémák megoldását, mint ahogyan azt mondják. Nem csupán a „saját portájukon” lehet negatív példákra akadni, hanem az akvizícióik során is: az átvett vállalatoknál egyáltalán nem biztos, hogy az „otthoni igényességet” írják elő.

– Ma már a hazánkban működő vállalatok, függetlenül attól, hogy külföldi vagy magyar tulajdonban vannak, odáig rendszerint eljutottak, hogy a falakon belül tudnak és akarnak is vigyázni a környezetükre – érvelt lapunknak ezúttal a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökeként szerzett tapasztalatai alapján Széles Gábor. – De arra még egyik sem törekszik eléggé, hogy ha például a szennyvíz kifolyik a vállalattól, akkor az ne okozzon máshol környezeti problémát. Elegendő arra utalni, hogy a Duna középső szakaszától lefelé fürdeni sem lehet a vízben, annyira szennyezett.

A nemzetközi nagyvállalatok sem tudnak elszakadni a valóságtól a magyarországi cégeik esetében. Széles Gábor ki is jelentette:

– Azt nem tudom, hogy például a General Electric mit tud számon kérni a Tungsramon, de az tudom, hogy mások a Videoton bulgáriai vállalatánál és mások a Műszertechnika romániai vállalatánál a környezetvédelmi, környezetgazdálkodási számonkérési szempontok, s megint mások – szigorúbbak – az anyacégeknél idehaza. Mindenütt alkalmazkodni kell az adott infrastrukturális feltételekhez, s ezen hiába akar változtatni egy újonnan érkező tulajdonos, vállalkozás. Rövid távon semmiképpen sem tud érdemi megoldásokra jutni.

A tulajdonos sokszor tehetetlen

A három cégcsoport vezetője abban látja a fő különbséget a nyugat-európai, illetve a térségünkben lévő vállalatok környezettudatos magatartása között, hogy az előbbiek tulajdonosainak fél évszázadnyi idejük volt az organikus fejlődésre. Ehhez képest Magyarországon még olyan banális kérdéseket is másként élnek meg a vállalkozások, mint hogy húsz évvel ezelőtt az elődök azbeszttetővel fedték le az üzemcsarnokot, amelyet, bármennyire is ismert ma már az anyag veszélyessége, nem tudnak kicseréltetni.

Az örökség hatalmával tehát a mai tulajdonosok találják szembe magukat, s sokszor tehetetlenek: nincs elég pénzük arra, hogy a „kapott” környezeti károkat felszámolják, s egyelőre olyan állami erőforrás sincs, amit egy mai magántulajdonos ki tudna egészíteni a saját bevételeiből az örökség felszámolására.

Összeállításunk a környezettudatosságról a Piac és Profit 2003. augusztusi számában!