Sok igazgatósági tag és felsővezető még mindig a sötétben tapogatózik szervezetének általános egészségét illetően, mivel híján van a megbízható nem-pénzügyi információknak. A Deloitte Touche Tohmatsu által az Economist Intelligence Unittal karöltve készített felmérés második, "Sötétben tapogatózva, avagy mi az, amit sok igazgatóság és cégvezető mind a mai napig nem tud a vállalkozása egészségéről" című, felmérése szerint a megkérdezett ügyvezetők 78 százaléka gondolja úgy, hogy a pusztán pénzügyi mutatószámok nem tükrözik megfelelően cégük erősségeit és gyengeségeit. A megkérdezettek úgy nyilatkoztak, hogy szükségük van a nem-pénzügyi mutatószámokra is, az ügyvezetők viszont továbbra sem képesek megfelelően nyomon követni a teljesítményüket nem-pénzügyi viszonylatban.
A felmérés eredménye azt mutatja, hogy a megkérdezett vállalatok 57 százaléka számára mind nagyobb a kényszer, hogy nem-pénzügyi mutatóikat is mérjék, valamint azt is, hogy egyre több vállalat valóban jelentős hozzáadott értéket ér el azáltal, hogy nem-pénzügyi indikátorok használata révén mélyére lát a jó teljesítményért felelős tényezőknek. A felmérésben résztvevő vállalatok az ügyfél-elégedettséget, az innovációt, illetve az alkalmazottak elkötelezettségét jelölték meg, mint kulcsfontosságú teljesítménynövelő tényezőt. A válaszadók 83 százaléka véli úgy, hogy maga a piac is egyre inkább a nem-pénzügyi mutatók fontosságát hangsúlyozza.
Mindezek ellenére sokaknak továbbra is problémát jelent a nem-pénzügyi teljesítményadatok nyomon követése. Míg az ügyvezetők, és felsővezetők 87 százaléka tartja kiválónak vagy jónak cégük pénzügyi mutatószámainak nyilvántartását, a nem-pénzügyi mutatóik kezelését csupán 29 százalékuk értékeli ilyen pozitívan. A számukra leglényegesebb, a vállalati teljesítmény nem-pénzügyi mozgatórugói az alábbiak (fontossági sorrendben): a jó hírnév növekvő veszélyeztetettsége, növekvő fogyasztói befolyás, erősödő globális verseny, a nem-pénzügyi mutatók szigorodó jogi szabályozása, gyorsuló innováció, a nem-pénzügyi teljesítménymutatók nagyobb médiavisszhangja, valamint a civil szervezetek, lobbisták és polgári szerveződések növekvő befolyása.
Reformok cégszinten is
#page#A felmérés eredménye arra enged következtetni, hogy a nem-pénzügyi teljesítmény nyomon követését megnehezítő akadályok leküzdéséhez a vállalatirányítás mélyreható reformjára van szükség. A felelősségek tekintetében az alábbi különbségek mutatkoznak a pénzügyi és a nem-pénzügyi mutatók között: míg a megkérdezett ügyvezetők 80 százaléka úgy gondolja, hogy az igazgatóság és a menedzsment a vállalat pénzügyi eredményeinek monitorozását tekintve meg kell, hogy ossza a felelősséget, addig a nem-pénzügyi mutatók nyomon követését a legtöbb esetben a felsővezetők feladatának tartják (ez alól kivételt képez az innovációs tevékenység, melynek monitorozását szintén meg kell osztani).
A felmérésben részt vett ügyvezetők szerint a nem-pénzügyi teljesítményértékelés akadályai között kell megemlíteni a még fejletlen eszközöket, a szervezeten belüli szkepticizmust, a felelősségi körök tisztázatlanságát, az időbeli kötöttségeket, és azt a félelmet, hogy az ilyen mutatószámok útján túlságosan sok információ kerül a versenytársak kezébe. Kritikus szempont, hogy a megbízható nem-pénzügyi teljesítményértékelő eszközöket nehéz beazonosítani.
Ennek egy lehetséges okát Parrett abban látja, hogy "a 'soft' tényezők (mint például az alkalmazottak bevonása, az innováció, illetve az ügyfél-elégedettség) folyamatos nyomon követése inkább tekinthető művészetnek, mint tudománynak. Másrészről a pénzügyi mutatószámokat sokkal többen ismerik, és többen is tudják számszerűsíteni. Nyilvánvaló, hogy ezen a zárkózottságon változtatni kell, hiszen a vállalatok vezetői a pénzügyi és nem-pénzügyi célok kiegyensúlyozottabb kombinációja révén a cég teljesítményét, de akár pénzügyi eredményeit is képesek növelni."
