A Magyar Közgazdasági Társaság helyi szervezete által szervezett előadásában kifejtette: ahhoz, hogy ezt nagy biztonsággal megtehessük, biztosítani kellene a munkaerőpiac rugalmasságát és a költségvetés mozgásterét, hogy az esetleges külső hatásokat képes legyen kezelni

Karvalits Ferenc szerint az eurózónához való csatlakozással eltűnne a gazdálkodók árfolyamkockázata, tovább bővülnének a kereskedelmi kapcsolatok, mindez nagyobb gazdasági stabilitást is jelentene.

Leválunk az eurózonáról

Az MNB alelnöke úgy értékelte, 2001-et követően a magyar gazdaság lassú leválása tapasztalható az eurózóna fejlődéséhez képest. Ennek az az oka, hogy 2001-2002 környékén Európa dekonjunktúrás időszakot élt meg, amit a magyar gazdaság a belső kereslet élénkítésével igyekezett menedzselni. Sikerült ugyan a gödröt átlépni, de 2001 és 2005 között olyan pályára állt a hazai gazdaság, ami erőteljes költségvetési hiány mellett, magas folyó fizetési mérleghiányt, vagyis ikerdeficitet produkált. Ezt a pályát korrigálva indult el 2006-ban a fiskális kiigazítás a konvergenciaprogrammal, ami a belső kereslet erőteljes visszafogását hozta, de szükség volt rá a hiány visszaszorítása érdekében - tette hozzá.

Karvalits Ferenc beszélt arról, hogy a magyarországi munkaerőpiac az elmúlt időszakban részben alkalmazkodni tudott a kihívásokhoz, legalábbis az infláció és a termelékenység változásához. A strukturális feszültségekre azonban oda kell figyelni.

A problémák közé sorolta, hogy a magyar szociális elosztórendszerben számos olyan ösztönző van, amely a munkába állással szemben hat. Például a korkedvezményes és a rokkantnyugdíjazás arra ösztönzi az embereket, hogy minél hamarabb menjenek nyugdíjba, ami jelentős teher az elosztási rendszer számára.

Túl jó dolguk van az anyáknak?

A gyermeknevelési támogatások arányát a GDP-hez viszonyítva szintén az egyik legmagasabbnak tartja a nemzeti bank alelnöke, aki szerint emiatt nagyon sokáig maradnak otthon az anyák, hosszú időre kiesnek a munkaerőpiacról, ahová nehéz visszakerülniük.

A lemaradó régióban vagyunk a termékpiacok rugalmasságát illetően is, ezért ezen a területen ugyancsak szükség van a változásra. A problémákra példaként említette az árampiaci liberalizációt, ami nem a várt eredményt hozta, hiszen csökkenés helyett jelentősen emelkedett a villamosenergia ára.

A pénzügyi szakember úgy látja: nem elég, ha megcélozzuk és elérjük a három százalékos államháztartási hiányt, a magyar gazdaságnak ugyanis "el kell érni egy olyan szintet, amelyben már nem feszítetten, hanem tartósan stabilan van egyensúly közeli állapotban". Valamivel tovább kell javítani az egyenleget, hogy rugalmas mozgásra is legyen lehetőség.

Aránytalan bevétel és kiadás

Szólt arról is, hogy a költségvetés bevételei és kiadásai a GDP arányában Magyarországon jóval meghaladják a lehetőségeket. A kiadás mértéke 53 százalék, a bevétel 44 százalék volt 2006-ban, amivel a svéd kiadási szinten vagyunk, de a bevételek messze elmaradnak ettől. A csehek, lengyelek, szlovákok jóval kisebb központosítás, vagyis bevételi szint mellett érnek el fenntartható hiányt - emelte ki.

Meg kellene állítani a humán tőke, vagyis az oktatás, az egészségügy támogatásának csökkentését, és mérsékelni kellene a munkát terhelő adókat és járulékokat. Abban a kormányzat már sikert ért el, hogy a társadalombiztosítási járulékot fizetők körét szélesíteni tudta, de az adóbeszedés hatékonyságán is javítani kell.

Karvalits Ferenc végül kifejtette: a rendszerváltás óta a magyar költségvetési politika a választási ciklusokhoz kötődik, ami nagyon terhes a gazdaság számára. Ezért volna szükség a kormánykoalíció által is javasolt közpénzügyi törvény megalkotására, amelynek intézményrendszere a finanszírozók és a gazdaság szereplői számára azt mutatná, hogy Magyarországon a költségvetés hosszú távon kiszámítható pályán mozog.